Értelmesen használva jót tesznek a köztesnövények a vetésforgóban

A vetésforgó évekre előre megállapított vetőterv, mely a termesztett növények sorrendjét határozza meg. Sajnos a mikro- és makrogazdasági szempontok alapján leegyszerűsödött, gabonatúlsúlyos vetésszerkezet nem kedvez az optimális vetésforgónak. Amennyiben a termelőnek a vetésszerkezet differenciálására alternatív növényekkel nincs lehetősége, a köztesnövények termesztésével tud segíteni a helyzeten.

A Mezőhír szakcikkében Söjtöri Andor írta meg, hogy a vetésforgóra kiemelt szerep hárul. A hatóanyagok egyre csökkenő száma, a kémiai növényvédelem fogyatkozó lehetőségei egyre nagyobb kihívások elé állítják a gazdákat és a mezőgazdasági üzemeket. Nyugat-Európában a jól átgondolt vetésforgónak már nem csak az áru- és takarmánynövények meghatározott sorrendje adja a lényegét, ezt a talajadottságok, éghajlati körülmények, anyagi és piaci viszonyok, tárolási lehetőségek egyaránt meghatározzák és befolyásolják.

Több fontos szerep

A főbb kultúrákkal egységes rendszerben a zöldtrágya-, a takaró- és a köztesnövények fontos tagjai a vetésváltás tervezésének. Az integrált növénytermesztésben fontos, az ökológiai gazdálkodásban elengedhetetlen a szakszerű alkalmazásuk. Ez nem csak a talajjavítás és a talajmegőrző gazdálkodás szempontjából lényeges, hanem az anyagilag eredményes, tehát fenntartható növénytermesztés érdekében is. A köztesnövények jelentősége a jövedelmezőség szempontjából itthon is növekedésnek indulhat, főleg, ha folytatódik a mostani agrár-környezetgazdálkodási tendencia. Amennyiben a normatív támogatások alapfeltétele lesz a most egy átmeneti évvel meghosszabbított AKG-program, és folytatódnak a hatóanyag-kivonások, akkor közép- és hosszú távon valószínűleg növekedni fog az alternatív vagy köztesnövények szerepe. Illetve megnőhet azok vetőmagcélú termesztésének létjogosultsága a vetésforgóba illesztve.

Talajjavítás a zöldtrágyázás alkalmazásával

Ezeket a növényeket zöldtrágyanövénynek, köztesnövénynek, takarónövénynek egyaránt hívják. A köztesnövény elnevezés jól mutatja, hogy két fő kultúra közé vetett fajokról van szó. Ezeket a növényeket jellemzően nem takarítják be, a maghozást megakadályozva méreten tartják azokat, majd megsemmisítésre kerülnek (terminálás) mulcsozással, hengerezéssel, kaszálással, a főnövény vetése előtt időben a talajba dolgozva őket. Az ideális növényeknek egyszerre több feltételnek kell megfelelniük. A fajok kiválasztásánál és a vetőmagkeverékek összeállításánál két fontos szempont van. A jól kiválasztott növények segítenek az utóvetemény igényeinek, szükségleteinek kielégítésében, figyelembe véve az adott terület adottságait és sajátosságait.

A leggyakoribb fajok: mustár, olajretek, facélia, bíborhere, pohánka, tavaszi bükköny, csillagfürt, homoki zab, rozs.

Rossz tapasztalat a rossz gyakorlat miatt

A köztesnövények a kedvező hatásuk miatt terjedtek el, közös vonásuk, hogy javítják a talajt, gyökérzetükkel a talaj szerkezetét, vagy megtörik a betegségek láncolatát, növelik a humusztartalmat és a talaj tápanyagkészletét, árnyékolják a talajt, vagy elnyomják a gyomokat, és segítenek a gyomszabályozásban. Sokan tartanak tőlük, mert rosszkor és rosszul alkalmazzák őket, nem a saját klimatikus viszonyaiknak és vetésforgójuknak megfelelően. Ebből a szempontból például másodlagos kérdés, hogy forgatásos vagy forgatás nélküli, szántás vagy szántás nélküli, nehézkultivátoros alapművelést használ-e a gazda. A szakszerű köztesnövény-keverékek segítenek a talajszerkezet javításában (megfelelő pórusméret), és biztosítják az egészséges talajélet körülményeit - írta a szerző.

Ezek a köztesnövények előnyei

A növények fajgazdagságot biztosítanak, tápanyagokat kötnek meg (pillangósok – nitrogén, keresztesvirágúak – kén, bór), megakadályozzák az eróziót (víz és szél) és a tápanyagok lemosódását, továbbá csökkentik a felszín alatti vizek nitrátterhelését. Gyökérzetükkel javítják a talajt, és segítenek a talajbetegségek megelőzésében, javítják a hasznos talajlakók életterét (giliszták, gombák, baktériumok). Megszakítják a kórokozók, kártevők életciklusát (vírusok, fonálférgek), hozzájárulnak az optimális vetésforgó kialakításához. Csökkentik a gyomosodást, lehetővé tehetik a növényvédőszer-felhasználás csökkentését. Biomasszát adnak, a humuszképződés forrásául szolgálnak. Néhány növény takarmánynövényként is hasznosítható az állattartók számára. A legtöbb faj kiváló nektárforrás a megporzó rovaroknak (méhlegelők), és időszakos élettér az apró- és nagyvadaknak (vadlegelők).

Egymásra gyakorolt kedvező utóvetemény-hatás

Söjtöri Andor szerint hosszú távon olyan vetésforgót kell összeállítani, ami a természethez közeli ökoszisztémában egyesíti az egyes növények egymásra gyakorolt kedvező utóvetemény-hatását. Az átgondolatlan zöldítések és zöldtrágyázások például nemcsak talajtani, növénykórtani szempontból károsak, hanem sok esetben a kívánt hatást sem érik el, és bizalmatlanságot szülnek a technológiával szemben. Akkor van értelmük, ha nem a támogatás fejében elvetett keverékről, hanem a vetésforgóba tervezett, a gazdaság adottságaira és igényeire szabott komponenseket tartalmazó keverékről van szó, amelyek segítik az elő- és utóvetemény termesztési céljainak megvalósulását. Szintén nem elhanyagolható tényező a keverékek fajgazdagsága, hiszen ezek hozzájárulnak a biodiverzitás fenntartásához és a genetikai alapok megőrzéséhez. A fajgazdagság további előnye, hogy a különféle talajtakaró keverékek időszakos vagy állandó élőhelyül is szolgálnak. A jól megválasztott zöldtrágya- vagy köztesnövény-keverék az állattartás számára ideiglenes legelőt vagy takarmányforrást is jelenthet. A teljes cikket itt lehet elolvasni.