Éltető etetés – 2. rész

Érdekes cikket találtunk a Lovas Nemzet legfrissebb számában az idős lovak takarmányozásának sajátosságairól. Az előző részben már megtudhatta, hogy mik az öregedés jelei, és milyen a megfelelő takarmányozás az idősödő lovak számára. A második részből pedig kiderül, hogy mi a helyzet a cukorral és a fogakkal.

Amíg a metszőfogak állapota kielégítő, kiváló hatással van az idős szervezetre is a legelés, hiszen könnyen emészthető táplálékforrást biztosít, melyet ráadásul folyamatosan, kis adagokban vesz fel az állat. A metszőfogak túlzott kopása, vagy hiánya azonban lehetetlenné teszi a fűszálak leharapását, ezért az ilyen rendellenességgel küzdő lovak táplálását legeltetésre már nem alapozhatjuk, számukra a jó minőségű széna lehet csak a megfelelő tömegtakarmány. A minőségi, fiatalon betakarított széna mindaddig nagyszerű takarmány, amíg a zápfogak állapota megfelelő. Amennyiben az őrlőfogak már nem biztosítják a megfelelő hatásfokú rágást, a szálastakarmányt célszerű szecskázni, és az abrakhoz keverve adni, vagy alternatív rostforrás (cukorrépaszelet, rizskorpa, szénapellet stb.) után nézni. A fogazat ilyetén elhasználódása esetén az abrakot is roppantva adjuk (ez a pelletált ipari keveréktakarmányokra is vonatkozik), vagy váltsunk pelyhesített készítményekre. Napjainkban a takarmányipar idős lovaknak való tápokból már széles választékot kínál. Tudnunk kell azonban, hogy ha ezek mellett döntünk, akkor azt szigorúan az adagolási utasítás betartásával kell etetnünk, mert az ilyen keveréktakarmányokban az összetevők arányait precízen beállítják, így például, ha a teljes abrakadagot kiváltani hivatott tápot csak kiegészítésként adjuk zab mellé, akkor vitaminokból és ásványi anyagokból már nem fogjuk biztosítani a szükséges mennyiséget. A jobb emészthetőség biztosítása érdekében érdemes az abrakot egyéb módon, például forró vízben való áztatással is előkészíteni. Ilyenkor arra figyeljünk, hogy a végeredmény túl híg ne legyen, mert az szükségtelenül felgyorsítaná továbbhaladását az emésztőcsőben.

Az életet a cukrok nem édesítik meg mindig

Fontos tudatában lennünk, hogy az idős lovak igen jelentős része már kifejezetten érzékeny a keményítőre és más könnyen emészthető, nem strukturális szénhidrátokra. Nemzetközi adatok alapján a 20 évesnél idősebb lovak kb. 70%-a Cushing-szindrómában szenved, vagy szervezetében inzulinrezisztencia alakult ki. Az ilyen lovak kalóriaigényét már nem elégíthetjük ki zabbal, vagy más gabonákkal, számukra az energiát egyéb formában kell biztosítanunk. Erre kínálhatnak jó megoldást a növényi olajok (a napi adag 5-10%-áig), melyekből az omega-3-as zsírsavakban bővelkedőket kell előnyben részesítenünk. Eme zsírsavak (eikozapentaénsav /EPS/; dokozahexaénsav /DHS/), ugyanis az omega-6-os zsírsavakkal ellentétben antioxidáns, áttételesen tehát gyulladásgátló hatásúak, azaz idős, elhasználódott szervezetű lovainknak kifejezetten előnyére válnak. A könnyen hozzáférhető, kereskedelemben is kapható növényi olajok közül a repce-, illetve a lenolaj bővelkedik omega-3-as zsírsavakban. Zsír (olaj) kiegészítésben azonban csak egészséges májfunkciókkal bíró lovat részesíthetünk, mert májproblémák fennállása esetén ez, akárcsak a nagy mennyiségű fehérje etetése ellenjavallt. Éppen ezért nagyon fontosak az étrend kialakítása előtt elvégzett laboratóriumi vizsgálatok, melyekkel minden ilyen rendellenességre fényt lehet deríteni.

Az emészthető szénhidrátokra való érzékenység kialakulása szorosan összefügg a lovak előéletével. Az intenzíven, sok gabona felhasználásával takarmányozott, vagy azon felnevelt lovak esetében sokkal nagyobb valószínűséggel alakul ki idős korban ilyen elváltozás, ahogy a cukorkát habzsoló gyerekek is könnyebben válnak később cukorbeteggé, ezért lovaink időskori egészségéért legtöbbet úgy tehetünk, ha már fiatal koruktól figyelmet fordítunk az emészthető szénhidrátok túlzott bevitelének elkerülésére.

Ami még a háttérben meghúzódhat

Allergiás, légzőszervi betegségben szenvedő, vagy kehes lovak számára por-, illetve esetenként pollenmentes környezet kell biztosítanunk, melyben nagyon fontos szerepet játszik, hogy szálastakarmányukat hol és milyen formában fogyasztják el. Szénájukat mindig locsolva (pormentesítve) kapják, de még jobb megoldás a megfelelő minőségű szilázs etetése, legeltetésüket pedig a hajnali, kora reggeli órákra célszerű időzítenünk, harmatfelszáradásig.

Veseelégtelenségek esetén a különböző ásványi anyagok, különösen a kalcium és a foszfor etetésével kell körültekintően eljárnunk. Mivel idős korban a foszfor felszívódás hatásfoka jelentősen romlik, s a kalcium túletetést is igyekeznünk kell elkerülnünk, mindenképpen célszerű a Ca:P arányt szűkre (1:1) beállítanunk. Emellett eme lovak étrendjéből mindenféleképpen hagyjuk ki a lucernát, annak kimagasló kalciumtartalma miatt.

Mára egyértelművé vált, hogy egyes rendellenességek előfordulásának valószínűsége az életkor előrehaladtával növekszik. Az öregedő lovak könnyebben kapnak el fertőző betegségeket, s nehezebben gyógyulnak ki azokból, rosszabbul reagálnak a védőoltásokra, s nagyobb a daganatos megbetegedések kockázata is. A tudomány jelen állása szerint az idős korral összefüggő számos megbetegedés hátterében (pl. ízületi gyulladások, keringési zavarok, inzulinrezisztencia, elhízás, rák) krónikus gyulladások állnak, melyek ellen megfelelő takarmányozással is védekezhetünk, antioxidáns illetve gyulladásgátló hatású összetevők etetésével. Az ásványi anyagok és vitaminok többségének biztosítása külön odafigyelést ugyan nem igényel, de cinkből, szelénből, illetve A- és E-vitaminból idős korban a korábbi mennyiség közel kétszerese fedezi csak biztonságosan a szükségleteket. Ugyancsak jó hatással vannak a különböző karotinoidok (béta-karotin, likopén, lutein), a flavonoidok, polifenolok és a már említett omega-3-as zsírsavak is. Emellett a bélflóra változása következtében B-vitaminok kiegészítése is javasolható szájon át, mely célra kiváló a sörélesztő, napi 25-30 dkg adagban.

Bizonyos, idős korban jelentkező betegségek közvetve vannak hatással lovaink kondíciójára. A krónikus sántaságban szenvedő állatok nem szívesen tesznek meg nagy távolságot az etetőhelyig, az ízületi gyulladások pedig fájdalmassá teszik a mellső végtagok nagyobb terhelésével együtt járó legelést, vagy földről evést, mely utóbbin pl. szénaháló használatával könnyen segíthetünk. Idősebb lovak sokszor a meleget és a nagy hideget is rosszabbul tűrhetik fiatalabb társaiknál, s általános rossz közérzetük vezethet kondíciójuk leromlásához. Rajtuk elsősorban körülményeik kedvezőbbé tételével (pl. megfelelő hőmérsékletű hely kialakítása) segíthetünk.

Egyes öreg lovaknál az étvágy elvesztése is megfigyelhető, mely jelenség mögött az ízérzékelés csökkenése is állhat. Számukra a takarmányok étvágygerjesztőbbé tétele lehet a megoldás, valamilyen „ínyencség” (alma, répa, melasz) takarmányadaghoz való keverésével, ha azt más fennálló egészségi problémájuk nem gátolja. Az almaecet (1 dl/nap) szintén ízletesebbé teszi takarmányukat, ráadásul gazdag összetétele révén egyéb betegségeik elviselhetőbbé tételében is nagy segítségükre lehet.

Amint az a leírtakból látszik, az öregedés lovainknál is sokféle egészségi probléma megjelenéséhez vezethet. Természetesen a legfontosabb az egészség minél hosszabban történő megőrzése lenne, melyhez már fiatal kortól átgondoltan kell etetnünk állatainkat, de a kialakult gondok orvoslásában és elviselhetőbbé tételében is sokat tehetünk annak helyes megválasztásával, hogy mi kerül lovaink elé egy-egy etetéskor. Ne feledkezzünk azonban meg arról, hogy a takarmányozás ilyenkor sem a kísérletezgetés terepe, ezért az étrend kialakításánál lehetőleg mindig hagyatkozzunk átfogó laboratóriumi vizsgálatokra és kérjük ki szakember véleményét.

Szerző: Sarbu András (Lovas Nemzet)

Az első részt ide kattintva olvashatja el!

Ha érdekesnek találta a cikket, további hasznos, lótartóknak szóló írásokat a Lovas Nemzet szeptemberi számában is talál! Keresse az újságárusoknál!