Bünteti a kukorica a termelőt, ha nem figyel az élettani igényeire

A kukoricatermesztésben napjainkban jóval nagyobb termésátlagok érhetőek el, mint egy évszázaddal ezelőtt. Ugyanakkor az egy hektáron termelhető hozam esetenként még tovább is növelhető. Az OTP Agrár szakértői a kukorica élettani igényeit foglalták össze. Magyarország főbb kukoricatermő területein napjainkban a termésbiztonság leginkább a vízellátástól függ, a kukorica tenyészidőszakában lehullott összes csapadék mennyisége mellett, annak időbeli eloszlása is jelentős termésalakító tényező.

A gazdaságos kukoricatermesztésnek számos feltétele van, amelyek egy része független a gazdálkodótól, ezek az éghajlati- és a talajtani adottságok - írta az OTP Agrár. Egyedül a vízellátási problémákat lehet orvosolni agrotechnikai beavatkozással (öntözés). A termesztési rendszerben a kiindulópontot a termőhely alapos ismerete jelenti, így hasznos, ha tisztában vagyunk a kukorica talaj-, fény-, hőmérséklet- és vízigényével. Ideális esetben a kukorica igényei egybeesnek a termőterület adottságaival. Mind a hibridválasztás, mind az alkalmazott agrotechnika az adott területre jellemző éghajlati-időjárási-talajtani ismeretekre épül.

Globális szinten a kukorica az egyik legfontosabb növény, éppen ezért kritikus fontosságú a regionális éghajlati alkalmasság változásának értékelése az éghajlatváltozás hatására. Világszinten jelenleg nagy területek alkalmasak kukoricatermesztésre, ugyanakkor egyes régiók hőstressztől és szárazságtól szenvednek, ami korlátozhatja a termelést.

A kukorica trópusi eredetű növény, ezért melegigényes és igényes a vízellátottságra is. Egy kissé melegebb időjárás, amennyiben kedvező vízellátási feltételekkel párosul, elősegítheti a vegetatív fejlődést. A kukorica esetén ez azért jelentős, mert a termés mennyisége és a zöld növényi részek fejlettsége között szoros pozitív összefüggés mutatható ki, azaz a termésképzés folyamatának egyik alapvető fontosságú tényezője a növény asszimilációs rendszerének alakulása.

A hőigény és a hőmérséklet hatásai

A növény hőigénye viszonylag magas a vegetációs időszakban, bár vegetációs szakaszonként meglehetősen eltérő. A kukorica nem tűri jól az alacsony hőmérsékletet, ami negatívan befolyásolja a csírázást, a kelést és a vegetatív növekedést. A károsodás intenzitása a levegő hőmérsékletétől és a stresszhatás időtartamától függ. A kukorica vetőmag egyik fontos értékmérő tulajdonsága is a hidegtűréshez köthető, ez a Cold-teszt érték. Ez a minőségi paraméter a vetőmag hűvös és csírázásra káros mikroszervezeteket tartalmazó környezetben – azaz a talajban – való csírázóképességének meghatározására szolgál. Amennyiben egy vetőmag Cold-teszt értéke eléri a 90%-ot, akkor az már 8 0C-os talajba is elvethető.

Az extrém magas hőmérséklet is véget vet a kukorica fejlődésének. A növény ugyan elviseli a magas hőmérsékletet, de a 45 Celsius fok feletti hőmérséklet sterilitást okozhat és csökkentheti a termést.

Általánosságban elmondható, hogy a kukoricatermesztésre gyakorolt éghajlati hatások közül az emelkedő hőmérséklet csapadékcsökkenéssel párosulva kihívást jelent a termesztés során. Ezzel összefüggésben világszerte számos intézmény bocsátott ki szárazságnak és/vagy hőstressznek ellenálló kukoricahibrideket a sebezhetőség csökkentése érdekében. A klímaváltozással összefüggésben Magyarországon is hosszú távon fokozatos felmelegedéssel és a csapadékmennyiség csökkenésével, valamint a szélsőséges időjárási viszonyok gyakoriságának és intenzitásának növekedésével kell számolni.

A vízellátás fontossága és adatai

Magyarország főbb kukoricatermő területein napjainkban a termésbiztonság leginkább a vízellátástól függ, a kukorica tenyészidőszakában lehullott összes csapadék mennyisége mellett, annak időbeli eloszlása is jelentős termésalakító tényező. A kukorica élettani igényei szerint különösen fontos a víz virágzáskor-termékenyüléskor, valamint a csőképzés idején. A kukorica vízigénye 450-550 milliméter közé tehető, napi vízfogyasztása 4,5-5,5 mm/ha. Az elérhető maximális termést nem csak a tenyészidőben lehullott csapadék mennyisége, hanem az őszi-téli félévi csapadék is befolyásolja. A talajok akár 500 mm vizet is tudnak tárolni (200 cm mélységig). Ugyanakkor a túl sok csapadék is káros lehet a kukorica szempontjából, mert ha vízzel telítődik körülötte a talaj, a növény gyökerei nem jutnak elegendő oxigénhez. Az extrém nedves körülmény lelassíthatja a növekedést, a fotoszintézist és a biomassza-termelés csökkenését vagy akár növény pusztulását is okozhatja. Az idősebb kukoricanövények jobban tolerálják a vízborítást, mint a fiatalabbak.

Talajminőség

A kukorica a gabonafélék közül a legigényesebb a talaj minőségére és kultúrállapotára. Ettől függetlenül többféle talajtípuson is jól fejlődik, de a jó vízgazdálkodású, mély termőrétegű, könnyen felmelegedő talajokon képes kiváló terméseredményekre. A kukorica kevésbé alkalmazkodik a tömör, rossz szerkezetű talajokhoz.

Összességében a hőmérséklet, a csapadék és az ózonkoncentráció változásai az abiotikus stressz növekedése révén befolyásolhatják a kukoricanövények növekedését és fejlődését.

Fodor és Pásztor (2010) megállapításai alapján 2100-ra a kukorica átlagtermésének növekedése is elképzelhető bizonyos területeken hazánkban, de országos átlagban a hozamok kismértékű csökkenése várható, ami egyértelműen a klímaváltozással van összefüggésben. Fontos megemlíteni azonban, hogy az időjárási tényezők termésre gyakorolt negatív hatását jelentősen mérsékelni lehet intenzív agrotechnika alkalmazásával - írták.

Források:

Global alterations in areas of suitability for maize production from climate change and using a mechanistic species distribution model (CLIMEX)

Fodor N., Pásztor L. (2010): The agro-ecological potential of Hungary and its prospective development due to climate change. Applied Ecology and Environmental Research. 2010.8., 177-190.