Borjak és üszők – optimalizálható a teljesítményük

A borjak egészsége és jóléte került reflektorfénybe a Dairy Research Partnership online konferencián, ahol brit kutatók számos projekt eredményeit osztották meg egymással.

Dr. David Bell, a Scotland's Rural College (SRUC) munkatársa a korai életszakaszban a termikus környezetnek a borjak teljesítményére gyakorolt hatását vizsgálta. Első kihívásként azt vizsgálták, hogy a borjakat sokkal alacsonyabb hőmérsékletnek tették ki, mint amihez a méhben hozzászoktak.

Bell az alacsonyabb kritikus hőmérsékletről beszélt – arról a pontról, amikor a borjúnak testtartást kell változtatnia, és mozognia kell a karámban, hogy melegen tartsa magát. Születéskor ez a hőmérséklet 15 °C körül van, de egy hónapos korban 0 °C-ra csökken, bár a szarvasmarhafajtáknak különböző kritikus hőmérsékletei vannak, a jersey borjú alsó kritikus hőmérséklete sokkal magasabb, mint a holsteinié.

A vizsgálatba 300 borjút vontak be egy egész évben borjazó tejelő állományban, ahol a levegő hőmérsékletét, a relatív páratartalmat, a szélsebességet, az élősúlyt és a klinikai egészségi állapotot a születéstől az élet 28. napjáig követték nyomon.

A borjú növekedési üteme

A borjakat a 6-14. naptól egyéni ólakban tartották, mielőtt csoportos elhelyezésbe kerültek. Az eredmények azt mutatták, hogy a december és február között a karámban született borjak alacsonyabb kritikus hőmérsékletnek voltak kitéve, és ez hatással volt a növekedési ütemre. A több alom és a hőlámpák felajánlása pozitív hatással volt a borjak egészségére és növekedési ütemére, de ez nem volt bizonyítható a borjúkabátot viselő állatok esetében.

Robert Hyde, a Nottinghami Egyetem doktori kutatója az egészséges és termelékeny borjak tartásának gyakorlati változtatásait emelte ki. Hyde elmondta, hogy a tejtermelő gazdaságokban a tejborjakat nehéz helyzetbe hozzák – a teheneknél sok az egészségügyi és jóléti probléma, így a borjakat gyakran hajlamosak elhanyagolni.

A kutatások szerint az Egyesült Királyságban a borjak közel fele légzőszervi megbetegedésekkel és hasmenéssel küzd (46%/48%), míg minden ötödik borjú nem éli túl a passzív átvételt, és az elhullási arány 4,5%-os.

A British Cattle Movement Service (BCMS) 2011 és 2018 közötti adatait figyelembe véve Hyde elmondta, hogy a gazdaságban elhullott állatok 25%-a életének első 3 hónapjában pusztult el.

A projekt központi része a borjúegészségügyi tervek kidolgozása volt. Összesen 60 tejtermelő gazdaságot választottak ki, meglátogattak, épületeket mértek, és 6 hónapon keresztül 15 percenként mérték a hőmérsékletet és a páratartalmat. Vérmintákat és kolosztrum-bakteriológiai vizsgálati eredményeket vettek, és nyomon követték a születési súlyt, az elválasztási arányokat, a betegségek és az elhullások arányát.

A legfontosabb eredmények

- Kolosztrum: A gazdáknak eleget kell etetniük (3/4 liter a születést követő 6 órán belül).

- Táplálás: A növekvő borjaknak naponta 6-8 literre van szükségük.

- Higiénia: A borjúketreceket 30 naponta, az ellőhelyeket pedig 21 naponta kell kitakarítani.

- Elhelyezés: A hőmérséklet nagyon fontos, a fészekrakás és a kiegészítő fűtés segíthet.

A borjúnevelési tervet a 60 gazdaság véletlenszerű felosztásával tesztelték, a gazdaságok fele 20 kulcstényezőt tartalmazó borjúnevelési tervet kapott. Az eredmények azt mutatták, hogy a borjútervet alkalmazóknál alacsonyabb volt az elhullási arány és a hasmenés, bár a tüdőgyulladás aránya nem változott.

Üszőlegeltetési rendszerek

Robert Patterson, az észak-írországi Hillsborough-ban működő Agro-Food and Biosciences Institute PhD-kutatója kiemelte az üszőlegeltetési rendszerek optimalizálását, mondván, hogy az elválasztás utáni gyakorlatok széles skálája létezik, és gyakran ez a tejtermelő rendszer leggyakrabban figyelmen kívül hagyott eleme.

Patterson szerint a tejtermelők a 24 hónapos elléspolitika alapján akarnak dolgozni, hogy a befektetésük megtérüljön. Ez azt jelenti, hogy az állatoknak 13 hónapos korukban kell elérniük a serdülőkort, és 15 hónapos korukban kell elleniük, ezért fontos a jó korai takarmányozás és a megfelelő élősúlygyarapodás. A fű alábecsült erőforrás – a legolcsóbb táplálék és értékes érték, ezért a lehető legtöbbet kell beépíteni az étrendbe – mondta.

Az első tanulmány a tejelő üszők optimális legelőadagját vizsgálta az optimális állati és legeltetési teljesítmény elérése érdekében. Ezen a területen korlátozott kutatások folynak, de az iparági iránymutatások 2-3% között mozognak a növésben lévő szarvasmarhák esetében.

A 159 napos kísérletben a szűz üszőkön a tejelő legelőtámogatás (testtömeg-%) azt mutatta, hogy a 0,8 kg/nap DLWF (kg/nap) értéket az üszők napi 3 %-os testtömegű legelőtámogatással érték el, szemben a 2,4 %-os 0,75 kg/nap és az 1,8 %-os 0,64 kg/nap értékkel.

A vemhes üszők esetében a számadatok eltérőek voltak: a 2,4%-os napi legeltetéssel etetett üszők esetében 0,79%-os üsző DWLF (kg/nap) volt, szemben a 3%-kal etetett üszők esetében mért 0,91%-os értékkel, ami azt jelentette, hogy túlkondicionáltak voltak.

Az optimális legeltetés a célnövekedés eléréséhez kiegészítő takarmányozás nélkül és a legelő elfogadható kihasználtsági szintjéhez a szűz üszők esetében a testtömeg 3%-a, a borjú üszők esetében pedig a testtömeg 2,4%-a volt. Hozzátette, hogy a célértéket megelőző üszők számára 0,5%-kal alacsonyabb legelőtámogatást lehet biztosítani a magasabb legelőhasznosítási arány elérése érdekében.

(Forrás: dairyglobal.net)