Az EU-s támogatások felét feleslegesen költötték a környezetvédelemre

Az Európai Unió Közös Agrárpolitikájára majdnem az egész uniós költségvetés 40 százaléka megy. Az elköltött pénz felét mégis teljesen felesleges és hatástalan intézkedésekre fordítják. Az új KAP megállapodás sem hoz majd megváltást. A teljes EU-s büdzsé 2014 és 2020 között több mint 1,1 billió euró volt. Ebből 400 milliót költött az Unió arra, hogy a gazdákat támogassa. Több mint 100 milliárd euró ment el az EU költségvetéséből a klímaváltozás elleni harcra, ez több mint a negyede annak, ami a teljes költségvetési kerete, és 50 százaléka a környezetvédelmi törekvésekre szánt összegnek.

A KAP fő intézkedései az alábbiakat foglalják magukban:

• Jövedelemtámogatás, ami a mezőgazdasági termelők jövedelmének stabilitását közvetlen kifizetések formájában nyújtott jövedelemtámogatás biztosítja, melyben azért részesülnek, mert környezetbarát gazdálkodást folytatnak, és olyan közjavakat és -szolgáltatásokat nyújtanak, amelyekért a piac általában nem fizet. Példaként említhető a tájvédelem;
• Piaci intézkedések – meghozataluk a nehéz piaci helyzetek kezelését szolgálják, amelyek például akkor alakulnak ki, ha egészségügyi aggályok miatt hirtelen csökken a kereslet, vagy ha a piacon átmeneti túlkínálat miatt esnek az árak;
• Vidékfejlesztési intézkedések – nemzeti és regionális programok keretében végrehajtott intézkedések, melyek a vidéki térségekben jelentkező sajátos szükségletek és kihívások kezelését célozzák.

Mindezeket az EU úgy kívánja elérni, hogy mellettük odafigyel a környezetvédelemre is – de nem eléggé, legalább is ez derült ki az Európai Adatújságírók Hálózatának weboldalán megjelent cikkből, amit eredetileg az OBC Transeurop újságírói alkottak - írta a 24.hu.

Hiába a rengeteg pénz, nincs látszata

A környezetvédelmi intézkedések egy része abból áll, hogy az EU meg akarja védeni a legsérülékenyebb területeket, csökkenteni akarja a műtrágya-felhasználást, támogatja az erdősítést, és népszerűsíti az ökológiai gazdálkodást. A cikk szerint azonban a támogatások 80 százaléka a gazdák 20 százalékának kezébe kerül, ezért a KAP finoman szólva sem hatékony – pedig még az egyenlőtlen elosztás mellett is lehetne az, ha megfelelően használnák fel - írták.

2014 és 2020 között több mint 100 milliárd euró ment el az EU költségvetéséből a klímaváltozás elleni harcra, ez több mint a negyede annak, ami a teljes költségvetési kerete, és 50 százaléka a környezetvédelmi törekvésekre szánt összegnek.

Az Európai Számvevőszék azonban nemrég készített egy elemzést arról, hogy hiába a sok pénz, a kibocsátást például egyáltalán nem sikerült csökkenteni. Olyannyira nem, hogy az elmúlt 10 évben majdnem teljesen stagnált az üvegházhatású gázok kibocsátása az EU-n belül.

Nincs nagy változás a kibocsátás csökkentésében

Ugyan 1990 és 2010 között 25 százalékkal csökkent a mezőgazdaság kibocsátása, azóta nem sok változást látunk – annak ellenére, hogy a kiotói jegyzőkönyv (1997) után az EU aláírta a párizsi egyezményt is (2015), vállalva, hogy 2030-ig 40 százalékkal csökkenti a károsanyag-kibocsátást. Ezt nemrég 55 százalékra emelte az Európai Bizottság, úgy, hogy 2050-ig el kell érnie az országoknak a zéró kibocsátást. A KAP 2014-2020 között ugyanígy a kibocsátás drasztikus csökkentésére is született, de valami nagyon félrement, az eredmények ugyanis csak nem jönnek - közölték.

De mit csinálnak rosszul a támogatással?

Az Európai Unióban az élelmiszergyártás a felelős a kibocsátás 13 százalékáért. Ez 2050-re akár az 50 százalékot is elérheti. A 13 százalék kibocsátásának felét az állattartás, másik felét pedig a termőföldek és az azokon használt termeléselősegítő vegyületek jelentik. Az Európai Számvevőszék elemzése szerint az egyetlen módja annak, hogy az élelmiszergyártás és -termelés kibocsátását csökkentsük, az az, ha az állati eredetű élelmiszerek fogyasztása csökken. A KAP-ban ilyen törekvések nincsenek, sőt, ad pénzt az állati eredetű termékek népszerűsítésére is. Nem is csoda, hogy a tojás- és baromfifogyasztás 10-15 százalékkal még emelkedett is 2014 óta.

Bár technológiai fejlődés volt a piacon, ami képes volt csökkenteni a kibocsátásokat, ezzel a termelékenység is megnőtt, ami kiegyensúlyozza a különbséget.

A szarvasmarhatartók egy jó része pedig az általa termelt élelmiszer után kapja a támogatásokat, ami megint csak a kibocsátás növekedéséhez járul hozzá. Az élelmiszertermelés mellett a többi szektor kibocsátása sem csökkent, sőt, a műtrágyázás és fertőtlenítők használata 5 százalékkal növekedett 2010 és 2019 között.

Az Európai Számvevőszék szerint azonban nincs még minden veszve:

ha a gazdák például kibocsátáscsökkentés után kapnák a támogatásaikat, akkor 17 százalékkal lehetne csökkenteni a mezőgazdaság összkibocsátását.

Júniusban az EU tagállamai végre sikeresen megállapodtak az új Közös Agrárpolitika által kiosztott 270 milliárd euró helyéről, amit 2027-ig lehet elkölteni. Az európai intézetek szerint az új tervek egyszerűbbek, igazságosabbak és zöldebbek, a környezetvédő szervezetek szerint azonban a zöldmosás (greenwashing) eszközei. Az új KAP sokkal nagyobb rugalmasságot biztosít az országok számára, az EU kevésbé fog beleszólni abba, hogyan költik el a támogatásokat. Környezetvédelmi szervezetek szerint azonban az új Közös Agrárpolitika még mindig kevés lesz ahhoz, hogy jelentősen csökkenteni lehessen az EU kibocsátásait, és ahhoz is, hogy ne feleslegesen költsék el az eurómilliárdokat a környezetvédelem ígéretével.