Az életmentő csapadék után érkező lehűlés halálos lehet a kukoricának

A május elején megérkező csapadék ugyan tényleg életmentő volt a növények számára, de a vele együtt jövő lehűlés kellemetlen következményekkel járhat, például a kukoricánál.

A napokban általában lehullott 20-30 mm, néhol 40 mm feletti csapadékmennyiség elegendő a kukorica jelenlegi vízigényének. Kedvezőtlen azonban, hogy az esővíz gyorsan lehűtötte a talajt, mintegy
4 -5 °C-ra.

Legnagyobb bajban az éppen elvetett mag van. A szem duzzadásának első 48 órája kritikus fontosságú, ugyanis ilyenkor legalább 10 °C kell ahhoz, hogy a folyamatok beinduljanak.

A hideg hatására érzékenyebb fajtáknál, vagy ahol a magnak volt valamilyen rejtett hibája lassú, hiányos lehet a kelés. Hasonlót tapasztalhatunk csírakori betegségekkel (fuzárium, palántadőlés, stb.) terhelt talajokon is. A kelés sebességén és arányán sokat javíthat a jó szerrel történt jó minőségű csávázás.

Igen nagy veszély ilyenkor a cserepesedés, ami sokszor megművelt, szerves anyagban és mészben szegény, nagy agyagtartalmú talajoknál fordul elő. A vontatott kelési folyamatban legyengült növények jelentős része ilyen helyzetben ki sem tud kelni. A fő veszély, hogy a mélyebre (5-6 cm-nél mélyebben) vetett magok csírája a talajfelszín közelébe érve már "elfárad" (túlkoros). A talajfelszín közelében a növény érzékeli a fényt és kibontja a sziklevelet, sokszor már az első levelet is. Ebben az állapotban viszont már nem képes önállóan a talaj felszínére jönni, s az állomány ritka lesz.

A most beköszöntő időjárási feltételek között sem a foszfor, sem a nitrogén nem felvehető a fiatal növények számára. Az előbbi azért, mert hidegben gátolt a felvétele. Az utóbbi pedig azért, mert az eső elmosta a még fejletlen, sekélyen elhelyezkedő gyökerek mellől. A startertrágya alkalmazása tehát indokolt.

A megfelelő mennyiségű és minőségű, a gyökerek környezetében nagyobb mennyiségben található tápanyagból többet vehet fel a növény. Azt azonban nem várhatjuk, hogy a bőséges foszforellátás vagy a hagyományos szuperfoszfát adagolás a hidegben megoldja a gondot. A szuperfoszfát hatóanyaga a kijuttatás után szinte azonnal lekötődik, savanyú erdőtalajokon véglegesen. A talajban a foszforformák 80%-a nem felvehető, kémiailag és biológiailag kötött állapotban vannak jelen. A különböző foszforformákat a talajélet és a növény gyökeréből kibocsátott anyagok alakítják felvehető, ionos állapotúvá. A hidegben ezek a folyamatok leállnak, a mikroflóra nem táplálkozik, nem szaporodik, ezért kellő mennyiségben nem is pusztul. Általában az is a gond - még a jó P ellátottságú talajoknál is -, hogy a gyökér gyorsan felveszi a környezetében lévő foszfort, viszont a foszor nem oldódik a talajnedvességben, így csak lassan hasznosul. Ugyancsak gátolhatja a foszforfelvételt a túl magas kalcium (mész), alumínium és vastartalom, a túl alacsony és a magas pH érték. Egyes elővetemények, például a cukorrépa után nincs a talajban elegendő, a kukoricával együtt élő, és a táplálékfelvételben fontos szerepet játszó mikorrhiza gomba, amely ugyancsak döntő szerepet játszik a fiatal kukoricanövény tápanyag-, így foszforfelvételében.

Röviden, ilyenkor következik be, hogy a fiatal növények, akár 6-7 leveles korig is lilulnak, sárgulnak, attól függően, hogy az adott hibridre melyik szín jellemző tápanyaghiányos esetben.

Az elszíneződést kiválthatja, illetve fokozhatja a levegőtleség is. A sokszor megművelt, elporosított, az eső hatására összetömörödött talajban a gyökerek nem jutnak oxigénhez, s ez is kiválthatja az elszíneződést, nem megfelelő fejlődést. Ugyanez a jelenség fordul elő vízösszefolyásos helyeken.

Ilyenkor - először is - meg kell várni, hogy a talaj megszikkadjon, majd levéltrágyázással nitrogén- és foszortartalmú tápanyagot kell kijuttatni. Az ilyenkor még kis levélfelület miatt célszerű csak a növénysorokat permetezni, mert a talajra permetezett anyag elvész, nem térül meg a ráfordítás.
Második lépésként a kimosott N műtrágyát kell pótolni sor mellé adagolással. A teljes felületre adott nitrogén csak akkor fog hatni, ha valamikor később, a már fejlettebb gyökérzettel találkozik.
A harmadik lépésben következhet a posztemergens gyomirtás. Mivel a gyomosodás már az esőzés előtt megindult, a mostani csapadék hatására intenzív gyomkelés és -növekedés várható.
A negyedik lépésben jöhet a kártevőfigyelés. A következő felmelegedési időszakban elindul a bagolyepkék rajzása és peterakása. Az ilyen időjárást követi általában a fritlégy kártétele is. Mivel mindegyik kártevő jelentős, akár több tonnás terméskiesést okozhat, ezért a növényvédő agronómust vagy tanácsadót kell kérni a fokozott figyelésre. Fiatal hernyók ellen a posztemergens gyomirtó permetléhez kevert rövarölő szer is szolgálhatja a megelőzést. Kialakulófélben lévő mocskospajor gradáció esetében a gyökér közelébe kultivátorral juttatott talajfertőtlenítő szer csökkentheti a kárt. Legbiztosabb megelőzés a gyommentesség.

Cserepesedés esetén a könnyű henger vagy küllőskapa esetleg segíthet, de súlyos esetben a legjobb megoldás a gyors újravetés.

Az írás Magyar Kukorica Klub oldalán dr. Szieberth Dénes tollából jelent meg.