Az eldobható vagy az elmosható ételdoboz terheli kevésbé a környezetet?

Melyik megoldásnak kisebb a szén-dioxid-egyenértékben kifejezett környezeti terhelése: annak, ha az étteremből rendelt ebédet eldobható műanyag dobozban szállítják ki, vagy annak, ha visszajuttatható, elmosható acéldobozban hozzák ki? Mielőtt bárki rávágná, hogy az elmosható a jobb, gondoljon arra is, hogy a mosogatásnak (mosószer, víz + energia) és a folyamatos ide-oda szállításnak is van terhelése, illetve általában az acél is Kínából érkezik. Egy magyar cég az acéldobozok mellett döntött.

A Rakun nevű startup vállalkozás az acéldobozok meghonosításával próbálkozik, és a Denkstatt Hungary Környezettechnológiai és Management Tanácsadó Kft.-vel elvégeztetett egy nagyon részletes, független vizsgálatot ebben a témában. Az eredmény röviden: az acéldoboz összességében jobb megoldás, ha egy bizonyos határértéknél többször mosogatják el újra és újra. A határérték pedig attól függ leginkább, hogy az acéldobozt pontosan milyen műanyaggal hasonlítják össze, és géppel vagy kézzel mosogatják - írta meg a G7.

Műanyag vagy fém ételdoboz?

A Kínából importált acéldoboz a kínai polipropilén ételtartót veri meg a legrövidebb úton, utóbbi ugyanis annyira nagy terhelést jelent a környezetnek, hogy az acél már 19 mosogatás után (azaz a huszadiktól kezdve) jobb lesz a károsanyag-kibocsátást nézve. A német és magyar gyártású polipropilén műanyag dobozok (ezeket nyilván nem kell Kínából hajóztatni a magyar étteremig) sem bírják sokáig a versenyt, azok 24-25 mosogatás és újrahasználat után rosszabbak az acélnál. Az úgynevezett politejsavból készült, biológiai úton lebomló hordozóedények körülbelül kétszer jobb megoldásnak számítanak a hagyományos műanyagoknál, ezeket az acéldoboz 45-50 használat után körözi csak le. Attól függően, hogy hol gyártják őket, és géppel vagy kézzel mosogatnak az újratöltések között.

Ahogy azt a G7 kérdésére elmondták, ez a nagyon részletes szakmai vizsgálat két tényezőt nem tudott figyelembe venni az értékelésnél:

A Rakun rendszerében az acél ételhordókat a vevőnek kell visszajuttatnia az étterembe, ennek az útnak a környezeti terhelését nem lehetett számolni. Ha valaki amúgy is az étterem felé gyalogol, és beadja a dobozt, akkor lehet nulla, de ha emiatt kel útra autóval, az a másik véglet. Továbbá azt sem lehet jól megbecsülni, hogy egy Rakun acéldobozból mikor lesz hulladék, és akkor mi történik vele – mindenesetre a cégnél úgy gondolják, hogy az eszköz (egy poharakkal végzett hasonló teszt alapján) akár több ezerszer is használható marad.