Adjuk meg a túlélés esélyét minden újszülött malacnak

A kocák egyre nagyobb termékenységével az elválasztás előtti elhullás esetei is nőnek. Vannak módszerek annak biztosítására, hogy az alacsony súlyú malacok többsége eleget kapjon ahhoz, hogy felzárkózhasson az alom többi tagjához. A jó stratégia magában foglalja a fészekrakást, a dajkakocákat és a kereszthordást. A születéstől az elválasztásig tartó időszak az egyik legveszélyesebb a sertés életében, az elválasztás előtti elhullás a legtöbb országban meghaladja a 10%-ot, azaz 10 élve született sertésből több mint 1 meghal az elválasztás előtt.

A malacok túlélési esélyeinek javítása érdekében célszerű visszatérni az alapokhoz, és figyelembe venni a malacok biológiáját. Történelmileg a legtöbb kutatás és az azt követő technológiai és genetikai fejlődés az állatok fizikai teljesítményére összpontosított; azonban a sertések normális, ösztönös viselkedésének figyelembevétele és az ennek kielégítésére tett erőfeszítések további eszközöket biztosíthatnak a malacok jólétének és túlélésének optimalizálásához.

A fészek létrehozása

Kezdetnek, ahogy közeledik az esedékesség időpontja, a kocát olyan anyagokkal kell ellátni, amelyek kielégítik a fészeképítésre irányuló motivációját. Újra és újra bebizonyosodott, hogy az ellést megelőző 24 órában a fészekrakás ösztöne a kocákba van kódolva; az ezt a tényt feltáró úttörő munka nagy részét vezető tudós, David Wood-Gush professzor genetikusként kezdte pályafutását.

Ha a kocát olyan anyaggal látjuk el, amelyet széttéphet, és amellyel utánozhatja a fészeképítés folyamatát, az csökkenti a stressz-szintjét, felgyorsítja az ellési folyamatot, következésképpen javítja a malacok élve születésének esélyét.

A következő lépés elengedhetetlenül fontos: a malacoknak életük első napján annyi kolosztrumot (más néven: előtejet) kell fogyasztaniuk, amennyit csak tudnak, ideális esetben a saját anyjuktól. Ezt követően már nem tudják felvenni az immunglobulinokat. Ha az alom nagyon nagy, hasznos lehet különösen az ellés végét felügyelni, és megosztott szopási stratégiát alkalmazni, hogy a később született malacok az idősebb testvérek konkurenciája nélkül juthassanak az emlőhöz.

Miután a malacoknak lehetőségük volt a kolosztrum elfogyasztására, a következő kihívás annak biztosítása, hogy a szoptatás hátralévő részében mindannyian hozzáférjenek a saját funkcionális emlőjükhöz.

Bár a szoptatás látszólag több percig tart, a tejleadás legfeljebb 30 másodperces időtartamú, így könnyen előfordulhat, hogy egy malac lemarad, ha nem kapaszkodik elég gyorsan. A szopási rend kialakítása a születést követő első napokban segít a malacoknak abban, hogy minden szoptatási alkalomkor a lehető legnagyobb esélyük legyen a tejhez jutásra.

A malacok harcolnak egymással a preferált emlőért, és néhány nap múlva mindenkinek megvan a sajátja. Amint a sorrend kialakul, a harcok alábbhagynak; ettől kezdve a szoptatási alkalmakat a harc helyett az etetésnek lehet szentelni.

Sajnos az emlők számának növelésére irányuló szelekció nem tartott lépést az alom méretével, így ha minden malac az anyjával maradna, az emlőkért folytatott harc a szoptatás ideje alatt is folytatódna, és nem minden malac jutna tejhez minden szoptatás alkalmával. Emiatt gyakran alkalmazzák a kereszthordás és a dajkakoca-stratégiákat.

Keresztnevelés vs. dajkakoca-stratégiák

Fontos meghatározni a fogalmakat és különbséget tenni a „keresztnevelési” és a „dajkakoca”-stratégiák között.

Kereszthordozás: A malacokat különböző okokból (túl sok élve született malac, kis malacok, nagy súlykülönbség az alomban stb.) egyenként kiválasztják egy alomból, majd egy másik kocára helyezik őket, ahol van számukra hely. Ez a koca gyakran ugyanannak az ellési tételnek a része, és több emlője van, mint malacai.

 A kereszthordás a laktáció bármely szakaszában előfordulhat, de általában az első héten. Egy malac többször is keresztnevelésre kerülhet, ha nem figyelnek a malacok mozgására.

Dajkakoca kocastratégiák: Ez a kereszthordozásnak egy erősen strukturált módszere. Ebben az esetben a malacokat nem egyenként helyezik át egy már kialakult alomba, hanem elegendő malacot helyeznek át egy teljesen új alom kialakításához, és ezeket a költözés után csoportosan együtt tartják.

 A dajkakoca nem az azonos ellési tételen belüli koca, hanem egy olyan koca, amely már a laktáció további szakaszában van (pl. egy héttől négy hétig). A saját malacai vagy leválasztásra kerülnek, vagy átkerülnek egy másik dajkakocához, amely már ismét a laktációban van.

A malacokat 12 és 24 órás koruk között (miután az anyától kolosztrumot kaptak) kiválasztják a mozgatásra, majd egy 12-14 fős csoportot egyszerre átraknak a dajkakocára. A dajkakoca ezután úgy neveli fel az új almot, mintha a sajátja lenne.

Intenzív harc a szoptatásnál

Néhány évvel ezelőtt a Teagasc Dr. Océane Schmitt vezetésével kutatást végzett a dajkakoca-stratégiákról. Részletes viselkedési megfigyeléseket végzett arról, hogy mi történik a malacok elköltözése után.

Amikor a 24 órás malacokat egy dajkakocához költöztették, az első napokban intenzív harc folyt a szoptatásnál. Ez azzal járt együtt, hogy a malacok teljesen kihagyták a szoptatási alkalmakat, egészen addig, amíg körülbelül egy héttel később ki nem alakult az emlősorrend.

Valójában ismert, hogy amikor a malacokat egy új alomba költöztetik, ahol már vannak helyben lakó malacok, a harcok fokozódnak, és többnyire a helyben lakó malacok és az újonnan behozott malacok között zajlanak.

Érdekes módon az is tapasztalható, hogy amikor a 7 napos malacokat együtt költöztetik át egy új dajkakocához, akkor megnövekedett az emlőváltások száma (amikor a malacok a szoptatás során egyik emlőről a másikra költöznek). Ez arra utal, hogy a malacok által az első kocánál (a költözés előtt) kialakított emlősorrendet még a dajkakocára való áthelyezés is megzavarta. Ez ismét rávilágít arra, hogy a malacokat a lehető legkevesebbet kell mozgatni.

Kereszthordozás a laktáció alatt

Egy kereskedelmi tanulmányban azt vizsgálták, hogy a kereszthordás hogyan befolyásolja a növekedést. Ebben a gazdaságban a malacok 44%-át legalább egyszer nevelték, és ezek a malacok reprezentatívak voltak az összes születési súlyra nézve.

Az ADG 21 g/nap értékkel csökkent a keresztszülött malacok esetében, ami azt eredményezte, hogy elválasztáskor körülbelül 550 gramm-mal könnyebbek voltak, mint a nem nevelt malacok. Aggasztó módon ezek a különbségek a születéskor nehéz malacoknál voltak a legnagyobbak. A malacok legkönnyebb 20%-a esetében a kereszthordás nem volt sem pozitív, sem negatív hatással az ADG-re vagy az elválasztási súlyra.

A tanulságok

 –  A malacok mozgatására ideális esetben csak egyszer kerülhet sor, miután a malac az anyától kolosztrumot kapott (körülbelül 24 órával a születés után);

–  A közepes vagy nehéz malacok kereszthordása alacsonyabb ADG-hez és elválasztási súlyhoz kapcsolódik. Ezért csak akkor szabad elvégezni, ha az alom túl nagy ahhoz, hogy az anya maga nevelje fel, vagy ha a malacot az éhezés veszélye fenyegeti;

– A nagyon könnyű malacok születéskor történő megjelölése, valamint minden olyan malac megjelölése, amelyet elmozdítanak, segít a későbbi azonosításukban. Ha egy alomban van egy kis/könnyű malac, amelyen van egy címke, a termelők tudni fogják, hogy mindig is kicsi volt, így hacsak nem úgy néz ki, hogy éhezik, akkor nincs haszna a költöztetésnek. Ha nincs rajta címke, akkor a termelők tudják, hogy normális súllyal született, tehát a növekedését ellenőrzik, és előnyös lehet a mozgatása.

(A pigprogress.net-en megjelent – és a fordításban valamelyest rövidített – cikk a Tonisity sorozatban 2021 februárjában megrendezett digitális EuroTier 2021 során tartott webinárium összefoglalója. A webinárium megtekinthető a vállalat weboldalán.)