A szőlészetben legelésznek a juhok – a gazdának is hasznot hajtanak

A szőlőtermő területek juhokkal történő legeltetése sikeres „szövetséget” jelenthet mind a juhtenyésztőnek, mind a szőlőbirtokosnak. Hazánkban talán még a gondolat is rémálmokat gerjeszt a szőlőtermelők körében, de vannak vállalkozó, „kockáztatásra” hajlamos szőlészek, akik próbára teszik ennek a módszernek a létjogosultságát.

A  szerzett tapasztalat egy véletlen „kerítés-balesetnek” volt köszönhető. Történt, hogy egy francia szőlészetben a saját legelőterületüket elhagyva legelésztek a szomszéd anyajuhai. A figyelmetlen, „vétkes”, ám lelkiismeretes juhtenyésztő felkereste az érintett szőlőbirtokost, és együtt mentek a szőlőbe az okozott károk felmérésére. Mindkettőjük számára meglepetést okozott a látvány.

A juhok csak a füvet legelték le a sorközökben, anélkül, hogy hozzáértek volna a szőlő leveléhez vagy a szőlőtőkékhez – írja a magyarmezogazdasag.hu .

Kiegészítő legelőterület

A történet azóta hódító útjára indult: miért is ne lehetne juhok kiegészítő legelőterületeként hasznosítani a szőlősorok közötti zöldterületeket? Mindez lehetővé tenné a szőlőskert-tulajdonosoknak, hogy dupla hasznot húzzanak a juhok szőlészetekben történő legeltetéséből.

A szőlő tulajdonosának nem kell gyomtalanítani, trágyázni a szőlősorokat, a juhász pedig ingyen legelőhöz jut. Egyébként ily módon, azaz legelőterületként használni a szőlőskerteket, egyáltalán nem szokványos hasznosítási mód még Franciaországban sem. És ha a módszer nem is teljesen új, annak elfogadása, még inkább gyakorlati alkalmazása, még további tapasztalatokat igényel.

Speciális területek, téli legeltetés

Az úgynevezett Brebis_Link (Anyajuh_Kapcsolat) projekt célja, hogy kimutassák a juhok legeltetésének e kevésbé ismert és kevésbé elterjedt módjából adódó gyakorlati hasznot.

Így a gabonatermelő parcellák vetetlen sávjai, az erdős területek, gyümölcsösök, kertek és szőlőbirtokok gyakran valóságos egységet alkotnak.

A Brebis_Link programtól várják többek között a szőlőbirtokok juhokkal történő legeltetésének a gyakorlati tapasztalatait és e módszer kidolgozását is abból a célból, hogy kialakítsák, majd megerősítsék a juhtenyésztők és a szőlőbirtokosok közötti hasznos együttműködést. Elsősorban négy paramétert vizsgáltak:

az anyajuhok agrárgazdasági szerepét,

az esetleges, juhok által okozott károkat,

az állatok jólétét és

azt a munkaidőt, ami a tenyésztőknél többletfeladatként jelentkezik.

A szőlősbirtokokon a legeltetés 6 hónapig, az ősz közepétől tavasz közepéig valósult meg: októbertől (a legutolsó szüretet követően) márciusig (az első rügyek megjelenése előtt).

A téli időszakban, a szőlőskertekben nem végeztek semmilyen vegyszeres kezelést, így a sorközök veszély nélkül legeltethetők voltak.

Azonban, az olyan mechanikai műveletek során, mint pl. a venyigék metszése vagy a kötözés, a juhokat nem engedték a sorok közé.

Kevesebb élősködő, de marad a réz

Az élősködők jelenléte a szőlősorokban teljesen elhanyagolható nagyságrendű, viszont a réztartalmú vegyszerek (pl. rézgálic, bordói lé) alkalmazásának kérdése nagyon fontos téma, amire pillanatnyilag még nincs válasz. Ezeket a szereket gyakran használják a szőlészetekben a növényzet védelmére, ami viszont a juhok egészségére hosszabb távon veszélyes hatású (májelfajulást, elhullást okoz). Tekintve, hogy a rezet ugyanolyan gyakran alkalmazzák a hagyományos szőlészetben, mint a biogazdálkodásban, ezért használata nagy figyel­met igényel.

A tenyésztők bevezettek egy elővigyázatossági elvet, amely szerint nem engedik ki az állataikat a rézzel történt kezelést követő napokban.

Mi több, kivárnak egy esős napot, amely mintegy lemossa a levelekre került réztartalmú vegyszer maradványait. A vizsgált tenyésztőnél a kb. 10 napig terjedő várakozás vált be.

Talajerő-javulás a juhoknak köszönhetően

Míg a legelők növényi összetétele alapvetően a természetes körülmények között alakult ki, addig a szőlőbirtokosok más fűmagokat is vethetnek.

A juhok tehát elegendő mennyiségben juthatnak hozzá a szükséges fűfélékhez, ami lehetővé teszi a tenyésztőknek, hogy takarékosan gazdálkodjanak a téli takarmánnyal.

A juhoktól származó állati szerves anyag, azaz a trágya további jelentős hozadék a szőlőtermesztőknek, köszönhetően az ott legeltetett állatoknak. Hosszú távon tehát ez a módszer a tenyésztőknek is kedvező lehet, akik e kiegészítő területek talajerő-gazdagításán túl olcsó takarmányhoz is juthatnak.

Szőlővédő szájkosár

Végül, hogy biztosan elkerülhetők legyenek azok a károk, amelyeket a juhok esetlegesen okoznak, lerágva például a fiatal szőlőleveleket, egy Wine Baa nevezetű készüléket fejlesztettek ki.

Ez egy olyan orrmaszk, amely lehetővé teszi a juhok számára, hogy füvet és gyomokat legelhessenek a gyep magasságában, de megakadályozza őket abban, hogy a gyep magassága felett, a szőlőben, a szőlővesszőkben kárt tudjanak tenni.

Ez a maszk egy alsó részén nyitott, elöl viszont elzárt műanyag szájkosár. Amikor egy juh felemeli a fejét, hogy a talaj szintje fölött legeljen, a maszk megakadályozza a lombozat vagy a gyümölcs fogyasztásában. Amikor a fejét lefelé ereszti, hogy legeljen, a szájkosár azt lehetővé teszi.