A szántáselmunkálás előnyei egy- és több menetben

A szántással egy menetben történő elmunkálás elvégzésére sokféle megoldást fejlesztettek ki a gépgyártó cégek. Sokan úgy vélik, hogy az őszi szántásokat nyitva kell hagyni, mert azt majd a természet eldolgozza. Ez jó megoldás az olyan kötött, magas agyagtartalmú területeken, ahol az eke nagyméretű hantokat fordít ki, amelyeket csak a csapadék és a fagy tudja megmunkálni. Ám azokon a területeken, ahol a talaj agyagtartalma alacsony, laza szerkezetű és könnyebben művelhető, érdemes fontolóra venni a szántással egy menetben végzett elmunkálás lehetőségét. Bővebben a szántáselmunkálás fajtáiról.

A szántás célja, hogy a talaj felső szintjét és az azon maradó szármaradványokat leforgassa a barázdafenék aljára. Továbbá a szántás lazítja, keveri, porhanyítja a megmunkált részt. A fő feladat a tarlómaradványok beforgatása a talaj mélyebb rétegeibe, hogy az ott élő baktériumok, gombák a szármaradványokat lebontva a szerves anyagokból szervetlen tápanyagokat állítsanak elő, amik a növények számára már felvehetőek, és nem akadályozzák a további talajmunkák elvégzését - írta szakcikkében a Gépmax.

Humusz, szén, oxigén

A szántás további fontos szerepe, hogy a tenyészidőszak alatt történő mezőgazdasági munkák miatt tömörödött talajt fellazítsa, kedvező összetételét visszaállítsa. Így a talaj vízbefogadó- és megtartó-képessége javul, a térközökbe levegő jut, ami a vetéskor a csírázás egyik fontos feltétele, és később szükséges a gyökerek légzéséhez. A megfelelő víz-levegő arány a talajban 70:30 százalék, de ez növényenként eltérő lehet. A szántás ugyanakkor károsan befolyásolja talajok humusz- és széntartalmát. Másik fontos hátránya, hogy a talajszelvény a szántási mélységben megfordul, így a mélyebben lévő, levegőtlen körülményeket kedvelő baktériumok számukra kedvezőtlen közegbe kerülnek. A felsőbb részeken élő, a levegőt kedvelő baktériumokat pedig levegőtlen környezetbe jutnak. A művelet a gombák gombafonalait is károsítja, a gilisztajáratokat nagymértékben csökkenti. 

Csapadék, bemosódás, eketalp

A nyitottan hagyott szántás felülete pedig ritkán sík, leginkább hantos vagy rögös. A beérkező csapadék esőcseppjeinek becsapódása a hantok és a rögök felszínén fizikailag romboló hatású. Ez szétbontja a talaj aggregátumait, felaprózza a talajrészecskéket, és a mélyebb talajrétegekbe mossa azokat. Ezek a kimosott apró részecskék a vízzel lefelé haladnak addig, amíg egy tömörebb rétegen felhalmozódnak. Ez felgyorsítja az eketalp réteg kialakulását. Hasonló problémát okoz a szél, mivel a kiszáradt felszínen a hantokról és rögökről könnyedén magával tud ragadni talajrészecskéket, amiket azután máshol lerakhat. Ez a defláció, ami a talajokra nézve nagyon kedvezőtlen hatású. Ez a homokos területeken – mint az Alföld középső területei – tavaszi, szeles időben már odáig fajulhat, hogy kisebb homokviharok is keletkezhetnek - írták.

Visszatömörítés, vízmegtartás

Azokon a területeken, ahol a szántáselmunkálás alkalmazását a talaj és a talajállapot lehetővé teszi, ott a szántással egy menetben mindenképpen érdemes elmunkálni a szántás felszínét, mert így elősegíthető a talaj beérése. A kissé visszatömörített talajban gyorsabban szaporodhatnak fel a baktériumok és gombák. A tömörített felszín miatt a talajlégzés lelassul. Ezáltal a széndioxid-kibocsátás csökken, és a talaj széntartalmának csökkenését is megakadályozhatja. A nyitott szántás miatt 3 hónap alatt akár 2,5-3 tonna szén is távozhat a talajból hektáronként, széndioxid formájában. Veszteséggel mindenképpen számolni kell, de a lezárással ez az érték jelentősen csökken.

Mivel a lezárás formálja a talaj felszínét, ezért a kisebb hantokat vagy rögöket aprítva egyenletesebb felszínt hagy. Ez a víz eróziós hatását csökkenti, az apró szemcsék felszínközelben maradnak, vagy kis mértékben mosódnak csak be. Így nem tudnak egy kemény rétegig lemosódni és ott felhalmozódni. Száraz aszályos időben segíti a talajharmat megőrzését, ami könnyítheti a tavaszi munkákat és növelheti a talaj vízkészletét. Mivel az elmunkált felszín kiegyenlített, nincsenek hantok, rögök. Ezért a talajfelszín felülete jóval kisebb, mint egy nyitva hagyott szántásnál. A beérkező napsugárzás és a szél szárító hatásai nagymértékben kiküszöbölhetőek, mivel a felszín felülete egyenesen arányos a párolgással.

Ismerni kell a talajokat és a területet

A szántáselmunkálás használatához a gazdálkodónak ismerni kell a saját területeinek talajgenetikai csoportját, a talajösszetételét, illetve kultúrállapotát. Ezek mind befolyásolják az elvégezhető munkákat, valamint azt is, hogy milyen munkagépek és milyen munkagépkapcsolatok alkalmazhatóak. Azt is el kell dönteni, hogy egy, vagy külön menetben végzik el a szántáselmunkálást, hiszen lazább homoktalajokon, a külön menetben elvégzett szántáselmunkálás során az erőgép mély keréknyomokat hagyhat a friss szántáson, ami nem szerencsés. Ezeken a talajtípusokon érdemes az ekére felszerelhető mélytömörítésű ékgyűrűs, vagy a felszínt tömörítő, egymásban futó spirálhengereket használni. Keményebb, magasabb agyagtartalmú területeken már nem okoz akkora problémát a keréknyomok mélysége. Ezért ezeken lehetséges a két menetben történő szántáselmunkálás is, hagyományos hengerrel, vagy simító és henger gépkapcsolással. A szélsőségesen nagy agyagtartalmú réti talajokon szántás után nem lehet a területre menni. Ezeken a fagyon tárcsával lehet aprítani a hantokat, majd a terület tavaszra kerül olyan elmunkálható állapotba, hogy már magágyat lehet készíteni rajta. A cikk szerint ott, ahol lehet, érdemes lezárni a szántásokat a megfelelő gépek és technológia alkalmazásával. Így pénzt, energiát és időt lehet megtakarítani, megóvható a talaj állapota, továbbá a következő tenyészidőszakban lévő növényeknek több vizet lehet megőrizni.