A selymes durbincs, a sügér és a lápi póc úszik versenyt "Az év hala 2023" címért

A Magyar Haltani Társaság folytatja a hagyományt és a 2023-es évre is meghirdeti “Az év hala” választást. A kitüntető címre ezúttal is három halfajt javasoltak, közülük a nyertes természetesen az lesz, amelyik a társaság tagjaitól, és minden, határainkon innen és túl lakó, halakat ismerő és/vagy szerető érdeklődőtől a legtöbb szavazatot kapja 2022. december 31. déli 12 óráig. Mindhárom jelölt őshonos a magyar vizekben, továbbá van közöttük védett és fogható faj is.

Egy ízletes, de ritkán fogyasztott, egy mocsárkedvelő védett apróság, illetve egy jóformán csak a Dunára jellemző halfaj közül kerül majd ki a 2023-as év hala, amire már lehet szavazni a Magyar Haltani Társaság honlapján.

A 3 jelölt "Az év hala 2023" címre:

• a lápi póc,
• a sügér és 
• a selymes durbincs.

A három halfajról a Magyar Haltani Társaság közölt összefoglalókat a versenyhez kapcsolódóan:

A lápi póc (Umbra krameri): Apró termetű, zömök testű hal, mely kissé nyújtott, oldalról lapított. Farokúszója szabályosan lekerekített, kerekded mellúszóit, valamint az úszóiban található úszósugarakat egymástól külön-külön is képes mozgatni. Ezen sajátosságának köszönheti a “kutyahal” elnevezést. Termetéhez képest testét viszonylag nagyobb méretű pikkelyek borítják, alap barnás színezetét az oldalvonala helyén elhelyezkedő, fémesen csillogó aranysárga csík díszíti. Enyhén felső állású szájában apró fogacskákból álló kefefogazat található, aminek segítségével bolharákokat, rovarlárvákat vagy halivadékokat zsákmányol. Élőhelyeként a dús növényzetű mocsarakat és lápokat részesíti előnyben. Szaporodására tavasszal kerül sor, jellegzetes násztáncukat követően a nőstény őrködik az ikrákat rejtő fészek felett. A vízszabályozási munkálatokat követően az egykor tömeges állománnyal bíró faj mind élőhelyének kiterjedése, mind a faj hazai állományainak mérete jelentősen lecsökkent. Fennmaradt állományai mára egymástól elszigetelten, holtágakban, tőzeglápokban, sekély vizű tavakban, kisebb vízfolyásokban és csatornákban vannak jelen. A lápi póc további fennmaradását az egyre gyakoribbá váló száraz periódusok, valamint a Kelet-Ázsiából származó inváziós amurgéb is fenyegeti. Természetvédelmi szempontból igen értékes, fokozottan védett, bennszülött halfajunk, eszmei értéke példányonként 250 000 forint. További fotók a lápi pócról.

A sügér (Perca fluviatilis):

Kis méretű, őshonos halfaj, a nagyobb példányok testhossza 20-25 centiméter, de ritka estekben elérheti a 30-at is. Aránylag magas testű, oldalról lapított, feje a testéhez képest nagy, szája végállású, hasítéka a szem középvonaláig húzódik. Egyik legfontosabb ismertetőjegye az első hátúszó végén megfigyelhető fekete folt, emellett az oldalain látható zöldes-feketés haránt irányú csíkozottság és úszóinak pirosas-narancssárgás színe is jellemző bélyege a fajnak. Herman Ottó megfogalmazásában “A csapó sügér kisebb seregben járó hal, szereti tóban a tiszta, egyebütt a mozgó vizet, melynek szilárd a feneke”. Így tehát előfordul a változó vízhozamú kis folyók alsó, róla elnevezett sügérzónájában, valamint a nagyobb vízfolyások márnazónájától lefelé, de megtalálható a mélyebb, növényekkel benőtt tavak, holtágak parti zónájában is. A hozzá hasonló pisztrángsügértől (Micropterus salmoides) biztonsággal megkülönböztethető a hátúszóján lévő fekete folt alapján. Táplálékát főként kisebb, fenéklakó gerinctelen szervezetek alkotják, de a nagyobb egyedei kisebb halakat is zsákmányolhatnak. Húsa kevéssé szálkás, íze a süllőével vetekszik, de a nagy példányok ritkasága miatt csak keveset fogyasztott hal. Sporthorgászati értéke az évek során felértékelődött, mivel igen nagy sikerrel fogható könnyűpergető technikával is. A magyarországi horgászrekord: 1,87 kilogramm, 1988-ból. További fotók a sügérről.

Arról, hogy Sikeres debreceni kísérleteken van túl a csapósügér, itt írtunk bővebben.

A selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser):

Kis termetű halfaj, a nagyobb példányai 15-20 centiméteres testhosszt érnek el. Teste áramvonalas, alacsony, oldalról lapított. Egyedi ismertetőjegye oldalának jellegzetes csíkozottsága: zöldessárga alapszínen 3-4 sötétbarna, helyenként megszakadó keskeny hosszanti csík húzódik. Hosszú, magas hátúszójának elülső részét hegyes tüskék merevítik, míg hátsó részén osztott úszósugarakat figyelhetőek meg. Farokúszója enyhén bemetszett, hasúszói a mellúszók alatt helyezkednek el, kevéssel hátrébb kezdődnek. Oldalvonala a hát közelében fut, majdnem párhuzamosan annak ívével. Feje és orra hosszú, szemei nagyok. Szája kis méretű, csúcsba nyíló vagy félig alsó állású. Ennek megfelelően apróbb fenéklakó állatokat és a víz által sodort szerves törmeléket fogyaszt. Áramláskedvelő halfaj, így közepes és nagyobb folyók domb- és síkvidéki szakaszain találkozni lehet vele. Legnagyobb állományai a márna- és a dévérzónát jellemzik, azonban a paduczóna alsó régiójában is gyakori lehet. Nagyobb víztömeget, az áramlás erőssége helyett pedig inkább annak állandóságát igényli, ennek megfelelően kis folyókban és tavakban nem fordul elő. Őshonos, endemikus (bennszülött) faj, lényegében csak a Duna és mellékfolyóinak vízrendszerében lelhető fel. Közvetlen gazdasági jelentősége nincs, de természeti értéke miatt törvény védi, eszmei értéke példányonként 10 000 forint. További fotók a selymes durbincsról.