A paradicsomhéj és a csipkebogyó javítja a tojás minőségét

A hozzáadott értékkel rendelkező vegyületeket tartalmazó agráripari hulladékok és melléktermékek újrahasznosítása nemcsak a hulladék mennyiségének csökkentése, hanem olyan újrahasznosítási stratégiák kidolgozása érdekében is fontos, amelyek gazdasági értéket adnak hozzá, így a lineáris gazdaságról a körforgásos gazdaságra való áttérés érdekében.

A Research on Animal Production című folyóiratban közzétett tanulmány kimutatta, hogy a japán fürj takarmányába 4% és 12% paradicsompor bevitele csökkenti az oxidatív stressz jelzőjének számító malondialdehid koncentrációját, miközben növeli az antioxidáns enzim, a glutation-peroxidáz aktivitását, ami arra utal, hogy a paradicsompor javítja a fürjek antioxidáns-aktivitását.

Paradicsompor japán fürjben, csipkebogyó a brojlerek takarmányában

Egy másik, a Poultry Science című szaklapban megjelent tanulmány kimutatta, hogy a csipkebogyó hozzáadása a brojlertakarmányokhoz csökkenti a lipidperoxidáció melléktermékét, a TBARS-t (tiobarbitursavval reagáló anyagok).

Ennek fényében a vizsgálatban részt vevő kutatók azt kívánták megvizsgálni, hogy a paradicsomhéjjal és csipkebogyóliszttel történő takarmánykiegészítés milyen hatással van a fitokemikáliák tojásba való átvitelére, az antioxidáns profilra és a lipidperoxidáció markereire a tárolt tojásokban. Ezen túlmenően annak magyarázatát, hogy a 2 termék hogyan járul hozzá a tojásokban lévő A-vitamin és E-vitamin szintjének növekedéséhez.

A paradicsommaradék jó forrása a bioaktív molekuláknak, különösen a karotinoidoknak, mint a β-karotin és a likopin. A csipkebogyó magjai a csipkebogyó tömegének körülbelül 29%-át teszik ki, azonban a csipkebogyó feldolgozása után általában hulladékként kidobásra kerülnek.

A magok akár 8% olajat is tartalmaznak, amely bioaktív lipidek, köztük tokolok és szterolok koncentrációja miatt értékes. Ez a 2 fitokémiai anyagokban gazdag termék jótékony bioaktivitással rendelkezik, különösen antioxidáns hatású.

A tojótyúkon végzett vizsgálat

A vizsgálatban 42 hetes tojótyúkok egy csoportját használták fel, hogy betekintést nyerjenek a paradicsomhéjjal és csipkebogyóliszttel történő táplálékkiegészítésnek a fitokémiai anyagok tojásba való átvitelére, az antioxidáns profilra és a lipidperoxidáció markereire a tárolt tojásokban. A madarakat 3 takarmányozási kezeléshez rendelték, mindegyik kísérletben 30 madárral, a következők szerint:

Kontrollcsoport (kukorica-szója-bab takarmány melléktermék hozzáadása nélkül);

paradicsomhéj csoport (kontroll + 2% paradicsomhéj) és

Csipkebogyóliszt csoport (kontroll + 2% csipkebogyóliszt).

Antioxidáns profil

A kutatók megállapították, hogy mind a paradicsomhéj, mind a csipkebogyó-őrlemény pótlása növelte a tojások lutein- és zeaxantin (a tojássárgája fő karotinoidjai) karotinoid-tartalmát és antioxidáns kapacitását a kontrollcsoporthoz képest.

A paradicsomhéj növelte a tojások E-vitamin-tartalmát, míg a csipkebogyó a kontrollcsoporthoz képest növelte az A-vitamin-tartalmat. A polifenolok összességében magasabbak voltak a paradicsomhéjjal etetett madarak tojásaiban, míg a csipkebogyólisztet tartalmazó étrendben alacsonyabb volt az összes polifenolok aránya.

A tojások magasabb E-vitamin-tartalmát a paradicsomhéjban található magasabb E-vitamin-tartalomnak (149 mg/kg DM) tulajdonították, szemben a csipkebogyóliszt alacsonyabb E-vitamin-tartalmával (19 mg/kg DM).

Ami a kutatók számára érdekes volt, hogy egy korábbi vizsgálatban az egész paradicsomgyümölcs E-vitamin-tartalma 0,17 és 0,62mg/100g friss tömeg között volt, ami a jelen vizsgálatban kapott értékek alatt van (2,14mg/100g friss tömeg).

Ezzel szemben a napi átlagos takarmányfelvételt, a takarmányátalakítási arányt és a tojó százalékos arányát nem befolyásolták jelentősen a takarmányozási kezelések, azonban a paradicsomhéj takarmányozásának beiktatása a tojások súlyának jelentős növekedéséhez vezetett mind a csipkebogyóliszthez, mind a kontrolltáplálékhoz képest.

A kutatók szerint a paradicsomliszttel végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a nagyobb tojótömeg a paradicsom magas lizintartalmának tulajdonítható. Felvetették, hogy a lizintartalomnak hasonló hatása lehet, bár a héj lizintartalmát nem mérték.

Lipidperoxidáció a tojásban

A tojás oxidatív stabilitása a tárolás során alapvető fontosságú a tojástermelésben. Ebben a vizsgálatban a lipidoxidációt a lipidoxidáció korai szakaszában képződő elsődleges oxidációs termékek (peroxidációs érték, konjugált dienek és konjugált triének), valamint a másodlagos oxidációs termékek (p-anizidin érték és TBARS) mérésével értékelték.

Ezeket az értékeket 2 tárolási időszak (28 nap és 40 nap) után értékelték. A 28 napig tárolt tojások peroxidációs értéke a csipkebogyó-diéta esetében volt a legalacsonyabb, ezt követte a paradicsomhéj, míg a kontroll a legmagasabb peroxidációt mutatta.

A másodlagos oxidációs termékek (TBARS-szintek és a p-anizidin-értékek) a tojások hosszabb tárolási ideje után jelentősen megnőttek, függetlenül az étrendi kezelésektől.

A paradicsomhéjjal vagy csipkebogyóval történő kiegészítés után azonban a növekedés kevésbé volt kifejezett a kontrollhoz képest. A 40 napos tárolás után a csipkebogyóliszt esetében volt a legmarkánsabb (több mint 30%-os) csökkenés a másodlagos oxidációs termékek képződésének mértékében, míg a paradicsomhéj esetében a csökkenés a kontrollhoz képest 15% és 25% között mozgott.

A 2 termék antioxidáns kapacitása is szerepet játszott a hosszabb ideig tárolt tojásoknál megfigyelt alacsonyabb lipidperoxidációban.

A tojásminőség javításának lehetősége

Arra a következtetésre jutottak, hogy a tojótyúkoknak adott paradicsomhéj-kiegészítés javítja a tojások tömegét és E-vitamintartalmát. Bár a jelenlegi vizsgálat nem igazolta, a tojások súlyának javulását a paradicsom egész termésében található magas lizintartalomnak tulajdonították.

Ezenkívül a 2 termék azon képessége, hogy fitokemikáliákat juttat a tojásba, hozzájárult a tojásokban megfigyelt magas antioxidáns-kapacitáshoz. Megállapították, hogy hosszabb tárolási időszakok esetén a lipidperoxidáció a másodlagos oxidációs termékekkel (TBARS és p-anizidin) mérve növekszik, függetlenül az étrend típusától. Ez a növekedés azonban kevésbé kifejezett a csipkebogyó-diéta, mint a paradicsomhéj esetében.

A kutatók mind a paradicsomhéjat, mind a csipkebogyómagot potenciális természetes antioxidánsoknak tartják, amelyek anélkül javítják a tojások minőségét, hogy a termelési teljesítményt veszélyeztetnék.