A nagy kárókatona vita: mennyire rabolja le a madár a halastavak állományát?

Miért gyűlölik a horgászok, a halszaporítással és halneveléssel foglalkozók a kormoránokat? Mekkora a hazai és az itt telelő nagy kárókatona állomány? Milyen súlyos kárt okoznak a természetes és a halastavi halállományban a madarak? Egymásnak ellentmondó adatokról számolt be egy podcast beszélgetés, aminek a címe: Ökológiai szempontból nincs baj a kárókatonával. Preiszner Bálint biológus foglalta össze, milyen a magyar kárókatona helyzet.

A Greenfo február végén írt arról, hogy „a horgászok, valamint a halszaporítással és neveléssel foglalkozó vállalkozások tiszta szívből gyűlölik a kárókatonát, amely óriási károkat okoz a halállományban. Egy alapvetően tengeri madárról van szó, amely kisebb létszámban (2500-3000 példány) Magyarországon is fészkel, de tömegesen télen jelenik meg a magyar vizeken. Abban a legtöbb forrásunk egyetért, hogy ilyenkor rendszerint 30-40 000 egyed tartózkodik Magyarországon, az idei enyhe télen akár 60 ezer is telelhet nálunk. A Tihany környéki gardaállományban jelentős károkat okozhat, akár napi 1 tonna halat is pusztíthatnak a kárókatonák, más néven kormoránok.” A hírre reagálva megkereste a portált a Balatoni Limnológiai Intézet Hal- és Konzervációökológiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa. Szerinte a számok pontatlanok, ezzel kapcsolatban beszélgettek a környezetvédelmi témájú weboldal felelős szerkesztőjével, Sarkadi Péterrel.

Preiszner Bálint biológus több területen is végez kutatásokat. Egyebek között az urbanizáció és a klímaváltozás madárpopulációkra gyakorolt hatásait vizsgálja, de az édesvízi halak és a tízlábú rákok táplálkozási – ezen belül is a tetemfogyasztó viselkedését is nyomon követi. Terepi halökológiai kutatómunkájában édesvízi inváziós fajok ökológiai hatásait vizsgálja. Részt vesz továbbá néhány madárvonuláskutatási projektben. Ilyen például a kárpát-medencei küszvágó csérek vonulási útvonalának feltárása.

Ökológiai szempontból nincs baj a kárókatonával

A szakirodalmi adatok alapján a nagy kárókatonák napi halfogyasztása 500 gramm alatt van, a telelő madaraké jellemzően alacsonyabb ennél. A balatoni rendszeres vízimadár számolások adatai alapján a telelő kormoránok száma évről évre változik. A szakértő szerint az utóbbi évtizedben nem figyelhető meg sem növekvő, sem csökkenő trend. A Balatonon és tágabb környezetében (Kis-Balaton, valamint a Balaton környéki halastavak, berkek) tartózkodó kárókatonák száma az idei télen 2500-ra becsült. 5-7 változó mértékben használt éjszakázóhelyük ismert a környéken. Ebből a tihanyi éjszakázóhelyen az idei télen többszöri számolás alapján változó mennyiségű, 6-900 madár tölti az éjszakát – mondta Preiszner Bálint. Az ökológus a Balatonnal kapcsolatban más témákat is érintett: az algásodást, a vízszint változás élővilágra gyakorolt hatását, a nádasok felaprózódását, valamint a nádpusztulást is. Korábban itt írtunk a kárókatona kártételéről. Egy további szakmai anyagot "A kárókatona probléma Magyarországon és az Európai Unióban" címmel ide kattintva lehet megnézni.

Preiszner Bálint, PhD a Hal- és Konzervációökológiai Kutatócsoport tudományos munkatársa bemutatkozása:

Biológia-földrajz tanári szakon a diplomamunkám során a fragmentáció ökológiai hatásait vizsgáltam énekesmadaraknál. A közoktatás világából hamar visszatértem a kutatáshoz, és a Pannon Egyetem Ornitológiai Kutatócsoportjában az innovatív viselkedés és a szociális- valamint szaporodási siker kapcsolatát vizsgáltam szintén énekesmadaraknál (házi verebek, valamint széncinegék vizsgálatán keresztül). Itt foglalkoztunk továbbá az urbanizáció és a klímaváltozás madárpopulációkra gyakorolt hatásainak vizsgálatával. Jelenleg az MTA ÖK BLI-ben fő kutatási területem édesvízi halak és tízlábú rákok táplálkozási viselkedése, ezen belül is a tetemfogyasztó viselkedésük. Ezeket a vizsgálatokat az erre célra kialakított akváriumrendszerben vizsgáljuk. Emellett részt veszek a csoport egyéb terepi halökológiai kutatómunkájában (pl. édesvízi inváziós fajok ökológiai hatásainak vizsgálatában), továbbá néhány madárvonuláskutatási projektben is (pl. kárpát-medencei küszvágó csérek vonulási útvonalának feltárásában). Az alapkutatáson kívül alkalmazott kutatómunkát is végzünk, amely elsősorban vízhez kötődő gerinces csoportok monitoring tevékenységét foglalja magában. Továbbá csoportunk jelentős részt vállal az Intézet környezeti nevelésben való részvételében bemutatók és előadások tartásával.