A ló tartásának díja megspórolható ugyan, de a költség, a felelősség mind a tulajdonosra hárul

Aki saját ló vásárlását tervezi, az elkerülhetetlenül szembesül azzal a kérdéssel, hogy hol tartsa imádott négylábúját. Szerencsés ember, aki otthonában ki tud alakítani kisebb-nagyobb területet lovának vagy lovainak, és még a takarmányt is van hol tárolnia. Másnak erre egyáltalán nincs lehetősége.

Romantikus elgondolás, hogy az otthon tartott ló mellett az élet egyszerű, önfeledt szórakozásból áll, és még a bértartás díját is megspórolja az ember. Ugyanis az összes ló körüli munka a gazdára marad télen-nyáron, hóban-fagyban, ünnepnapokon és munkaszüneti napokon egyaránt. A lóhoz mindig fel kell kelni, el kell látni mindennap.

Otthon vagy bértartásban?

Ráadásul nem egy kutya, hogy megkérjük a szomszédot, hogy etesse meg, míg mi elutazunk néhány napra, és panzióba se adható. Jó dolog, hogy annyi időt tölt lovával az ember reggel-este, amennyit a munkája mellett csak tud, és akkor lovagol, amikor szeretne – főleg, ha az időjárás sem tántorítja vissza.
A felmerülő kérdések tárháza azonban még ekkor sem véget.

Például ha mégis el kell utazni, vagy lebetegszik a gazda, ki fog gondoskodni a lóról, ha esetleg a családon belül sem vállalkozik rá senki?

Ha lovastudása nem megfelelő, vagy a lónak van szüksége még idomításra, akkor a gazda fog eljárni máshová, vagy az edző jön házhoz?

Csak terepre tud kijárni, esetleg van akkora udvara, ahol tud legalább egy körkarámban lovagolni, futószárazni?

Hová kerül a trágya?

Továbbá az anyagi vonzata sem elhanyagolható. A tartásdíj megspórolható ugyan, de a kötelező költségek, a felelősség mind a tulajdonosra hárul. Ráadásul a lovak csapatban szeretnek élni, így legalább egy póni kell mellé. Napi 50-70 liter vizet megiszik egyetlen ló, ami látszódni fog a számlán. Egy bála széna 5-15 000 Ft körül mozog, a szalma ennél olcsóbb, de lovanként kell belőle legalább egy minden hónapra.

Havi egy-egy mázsa zab és árpa

A szálas takarmány, ha nincs jól tárolva, penészes lesz, akkor pedig már nem lehet feletetni a lóval. Szemes takarmányt attól függően kell kapnia, hogy mennyit dolgozik. Egy hobbilónak kevésbé van rá szüksége, míg egy aktívan dolgozó lónak havonta kell zabból és árpából is egy-egy mázsa. Szükség esetén a sor bővülhet takarmánykiegészítőkkel.

A kovácsnak 6-8 hetente meg kell körmölnie vagy patkolnia a lovat. A vérvétel, az oltás és a féreghajtás kötelező minden évben, akkor is, ha nem jár versenyezni. Fel kell ismerni, ha beteg a ló, utána pedig el kell látni, kezelni, ami nem egyszerű és közel sem veszélytelen mutatvány. Az állatorvosi számla pedig igen magas, főleg, ha kórházba kell szállítani a lovat.

A bértartás ára változó, a ridegtartás olcsó, míg a bokszos rendszerint drágább, ez a fővárosra fokozottan igaz. Viszont rengeteg előnnyel jár. Szabadabb, hiszen nyugodtan el lehet menni nyaralni. A bértartás során biztos lehet benne, hogy a lova rendezett körülmények között van, megkapja a takarmányt, a gyógyszereit. Lóhoz értő emberek állandó felügyelete alatt van. Ha szükséges, azonnal kihívják az állatorvost hozzá például kólika esetén.

Jártatógép, lószolárium, akadálypark

A jól felszerelt lovardákban használható például a jártatógép, lószolárium, akadálypark is. Ha fedeles lovarda is van, egész évben gond nélkül lehet lovagolni, esetleg lehetőség van versenyzésre is.

Hobbilónak javasolt a ridegtartás. Minél nagyobb területet tud bejárni a szabad ég alatt a pihenőhelyek, a víz és az élelem között, annál többet mozog, főleg, ha nem egyedül van a karámban. Ennek nagy előnye, hogy formában tartja magát, és kevésbé lesz pörgős, amikor hetente kétszer kimegy hozzá lovagolni a gazdája.

Bokszos tartás esetén napi szinten le kell mozgatni a lovat. Vagy lovagolni jár az ember naponta, vagy a jártatógépben megy a ló. Ha nem mozog, rossz szokásokat vehet fel például szitálni kezd unalmában, amiről nagyon nehéz leszoktatni.

 Ugyanakkor bértartás esetében nem biztos, hogy bármikor ki tud menni az ember, hiszen a pályán mások is lovagolnak, oktatás zajlik, amikhez alkalmazkodni kell.

A lótartás legkevésbé stresszes és leggazdaságosabb része, ha az ember egyszerűen nem tart lovat. Kinéz magának egy szimpatikus lovardát, és lovagol, amikor van hozzá kedve, ideje. Ráadásul azon a lovon, amelyik neki tetszik, és tudásának való. Nem kell törődnie semmivel, csak azzal, hogy jól érezze magát, amíg a lovardában van.

Összességében elmondható, hogy lóvásárlás előtt mindenképpen érdemes összeírni pro és kontra érveket, az előnyöket és hátrányokat egyaránt, minél több szempontot vizsgálva, hogy ne utólag kelljen szembesülni a be nem tervezett kiadásokkal.