A kukorica és a klímaváltozás

Múlt héten az üvegházhatás hosszú távú hatásait boncolgatta szakértőnk, Dr. Varga Zoltán agrometeorológus. Ezúttal egyrészt a mezőgazdasági munkák, másrészt az árának alakulása miatt rendkívül aktuális kukoricáról kérdeztük a szakembert. Mire készülhet, ha kukoricatermesztéssel foglalkozik? Cikkünkből megtudhatja!

Milyen változásokon esett át a kukoricatermesztés az időjárásnak köszönhetően azóta, mióta Magyarországon termesztik?

A kukorica meleg égövről származó növény. Közép-amerikai géncentrumából 1493-ban került át Európába, de kezdetben legalább annyira számított egzotikus dísznövénynek a mi kontinensünkön, mint amennyire gazdasági növénynek. Azután kiderült, hogy érdemes vele a mi éghajlati viszonyaink között is foglalkozni, s attól kezdve rohamosan terjedt el Európában a termesztése. Magyarországra a XVI. és a XVII. század fordulóján került Itáliából dalmát közvetítéssel, de történelmi okokra visszavezethetően jó ideig „törökbúza” néven emlegették nálunk.

Ön tudta, hogy törökbúzának is hívták a kukoricát?

Mostani hazai és nemzetközi gazdasági jelentőségét talán nem kell hangsúlyoznom. Az, hogy világviszonylatban (is) mind a vetésterületet, mind a termésmennyiséget tekintve dobogós növényről van szó, s az, hogy a – folyamatosan emelkedő termésátlagokkal jellemezhető - termesztés döntő többsége a géncentruma ökológiai adottságaitól jelentősen eltérő környezeti viszonyok között zajlik, jól jellemzi a növény alkalmazkodóképességének mértékét.

Azt is érdemes megemlíteni, hogy ezt az ökológiai plaszticitást kihasználandó hatalmas nemesítői munkát fektettek az idők során ebbe a fajba. Nem kis mértékben ennek a következménye a fajon belüli hatalmas változatosság, és hogy amikor kukoricáról beszélünk, akkor valójában nagyon különböző igényeket megtestesítő gyűjtőnevet használunk. Elég talán, ha arra utalok, hogy a legrövidebb tenyészidejű (FAO számú) hibridek feleannyi idő alatt termést hoznak, mint a leghosszabbak.

Az időjárásnak (helyesebben: éghajlatnak) is köszönhető a kukorica viszonylag zökkenőmentes mérsékelt égövi meghonosodása. A XIV. század közepén kezdődő ún. „kis jégkorszak” az 1650-es években érte el a mélypontját egy kb. másfél fokos negatív irányú anomáliával. Lényegében azóta, tehát a hazai kukoricatermesztés szinte teljes történetében tendenciaszerűen – az éghajlati rendszer jellegéből fakadóan persze kisebb-nagyobb rövid- vagy középtávú ingadozások mellett – emelkedő hőmérsékleti viszonyok segítették a növény képességeinek minél jobb kihasználását.

A kukorica a meleget és a napsütést kedveli.

Magro.hu: A jelenlegi hazai éghajlati viszonyok között hogyan érzi magát a kukorica?

A kukorica alapvetően jól érzi magát nálunk, hiszen a fentieknek megfelelően azokat a változatokat, hibrideket próbálják használni, amelyek ilyen viszonyok között jól képesek teljesíteni. Ugyanakkor a termesztés eredményességének van néhány objektív korlátja:

• A légkör jelenlegi szén-dioxid koncentrációja lényegesen alacsonyabb (kb. a huszada), mint amilyen a virágos növények kialakulásának idején volt. Ez azért érdekes, mert egy élőlény környezeti igényeit a kialakulásakor jellemző környezeti feltételek jelentősen meghatározzák, hiszen adott feltételekre „lett optimalizálva” a működése. Ilyen szempontból szokták azt mondani, hogy a teljes növénytermesztés „szén-dioxid hiányos” viszonyok között történik. (Ezt zárt terű kísérletekkel bizonyítani is lehet.) A több szén-dioxid tehát önmagában nem rossz a termesztett növényeinknek, más kérdés, hogy az üvegházhatás fokozódásából adódó egyéb és sokrétű következmények között van néhány kevésbé kedvező is.
• A kukorica trópusi származású növény, ezért – az eredményes nemesítési munka és a számottevő bázishőmérséklet csökkentés ellenére is – szereti, igényli a magas hőmérsékleteket és a sok sugárzást. Ilyen viszonyok között tud igazán hatékonyabb lenni, mint a mérsékelt égövi származású növényeink, például a búza. (Ezt a két növény eltérő, C4-es illetve C3-as típusú fotoszintézise is determinálja.) 30 Celsius fok fölött van a kukorica hőmérsékleti optimuma, de hazánkban ilyen magas hőmérsékletek bekövetkezése mellett általában a magas párolgás által indukált vízhiány miatt a kukorica rendszeresen „alulteljesít”.

Corn Belt

• A világ kukoricatermesztésének a fő színtere az észak-amerikai Kukoricaövezet (Corn Belt). Ha megnézzük, hogy mennyiben mások a mi éghajlati adottságaink, azt találjuk, hogy leginkább a nyári időszak – ami a növény legmagasabb vízigényének időszaka - nedvességi viszonyai terén van elmaradásunk. Előnyös lenne, ha a nyári hónapokban a nálunk jellemző kb. 60-80 mm helyett havonként 100 mm fölé emelkedne a csapadékösszeg – a termikus viszonyok számottevő csökkenése nélkül.

Szerző: Dr. Varga Zoltán, egyetemi docens, agrometeorológus, Nyugat-magyarországi Egyetem

Folytatása következik!