A kappantartással újraéled a középkor egy szelete

A középkori Európában a legnemesebb baromfihúsként tartották számon, amely nem hiányozhatott a fejedelmi lakomákról, és a magyar falvakban is általánosan ismerték, sőt, jobbágyi ajándékként meg is követelték. Mára szinte nincs termelő, aki foglalkozna vele. A kappan herélt és speciálisan hizlalt kakas, amelynek zsírosabb, porhanyósabb és kiadósabb a húsa, mint a többi baromfié.

Tartásával már az ókorban is bizonyítottan foglalkoztak, ma Kínában, Indiában, Japánban és Tajvanon, Európán belül pedig Francia-, Olasz- és Spanyolországban elterjedt.

Keltetésre és csibenevelésre is használták

Történelmi érdekesség, hogy sok helyen – így nálunk is – keltetésre és csibenevelésre is használták, míg a kotlóstyúkot inkább tojástermelésre fogták. A Békés megyei Gyomán minden háznál tartottak néhány kappant, és feljegyezték, hogy ugyanúgy maga alá szedi és eltakarja a csibéket, mint a kotlós, de erős szárnycsapásaival elriasztja akár a macskát, görényt, kisebb kutyát is.

A kasztrált kakasok súlyban jelentősen meghaladják a velük azonos fajtájú és korú társaikat, a hízlalás végső fázisában pedig több zsír rakódik le a bőrük alatt, a hasüregben és az izomrostok között, ezért lesz a húsuk omlós, szaftos és jellegzetes aromájú.

A zempléni biológus házaspár, Raček Enikő és Raček L’ubomír néhány éve kezdte el a hagyományos kappantartást fiuk, Raček Ádám segítségével, aki córdobai állatorvosi tanulmányai során ismerkedett meg a spanyol gyakorlattal. A kiskakasok kasztrálását ivarérett korban, sebészeti úton, érzéstelenítéssel végzi.

Az őshonos magyar fajták váltak be

A család körülbelül tíz éve foglalkozik kappantartással. A kakasokat a gödöllői haszonállatgénbanktól vagy kistermelőktől vásárolják. Több fajtával is kísérleteztek, amelyek közül leginkább az őshonos magyar fajták váltak be számukra. Mivel ezek jobban alkalmazkodnak az éghajlati körülményekhez, de fontosnak tartják a hagyományok, a kulturális örökség megőrzését is. Kisebb számban már maguk is próbálkoztak tenyésztéssel, a nőnemű példányokat tojóként hasznosították tovább. Hosszú távú tervük a saját tenyészállomány kialakítása.

A hízlalás utolsó, harmadik fázisában tejjel vagy tejporral gazdagítják a jellemzően búzából és kukoricából álló takarmányt.

A hízott kappanokat 8-10 hónapos korukban, általában karácsony előtt vágják. Mivel a kappan bőre vékonyabb és sérülékenyebb, csak kézzel tisztítják. A hús minőségéhez hozzájárul a szabadtartás is, aminek ugyanakkor hátrányai is vannak.

Érzékenyebbek a stresszre, mint a kakasok

Raček Ádám elmondta, hogy a kappanok sokkal érzékenyebbek a stresszre, mint a kakasok, nehezebben viselik a ragadozótámadást vagy a kakasok közötti verekedést, ezért célszerű mihamarabb elkülöníteni őket az állománytól. A ragadozóktól pedig elektromos kerítéssel, hálóval kell védeni őket. Mivel a másodlagos ivarjellegek nem fejlődnek ki náluk, ez kihat valamilyen szinten a hőszabályozásukra is. Harminc fok felett minden fokkal veszítenek a takarmányfelvételükből, vagyis kevésbé gyarapodik a súlyuk. Ezt főként a jelenlegi nyári melegekben kell figyelembe venni.

 (Forrás: magyarmezogazdasag.hu)