A hibridizációval indult a tojásipar szárnyalása

A globális tojásipar termelésének növekedése az elmúlt 50 évben több mint lenyűgöző volt. A Poultry World megtiszteltetésnek érezte, hogy szakértői elemzést adhat ki az iparág fejlődéséről, és dokumentálhatja a globális tojástermelés és az árucikk kereskedelmének figyelemre méltó növekedését. Az elemzés a globális tojástermelés jelentős növekedését és a drasztikus területi eltolódásokat mutatja be.

Melyek voltak a meghatározó innovációk és irányító tényezők a sikertörténet mögött? Az első innováció a hibridizációs technológia alkalmazása volt a tojótyúkok tenyésztésében. Ez 1950-ben kezdődött az USA-ban, és az 1950-es évek végén került át Európába. Speciális tenyésztő cégek kezdték el világszerte forgalmazni a keltetőtojásokat és csibéket.

Etetés, vízellátás, tojásgyűjtés, trágyakezelés, vakcinák

A második innováció az automatikus etetéssel, vízellátással, tojásgyűjtéssel és trágyakezeléssel ellátott ketrecek építése volt. Ez drasztikusan csökkentette a szükséges munkaerő-ráfordítást, és sokkal nagyobb állományokat tett lehetővé. A hatékony tartási rendszer a hibrid tyúkkal párhuzamosan terjedt el.

A harmadik innováció a Newcastle-kór (1954) és a Marek-kór (1972) elleni vakcinák kifejlesztése volt. Ezek a kezelések javították a tojótyúkok egészségi állapotát, és 5% alá csökkentették az elhullási arányt.

Nagyon fontos irányító tényező volt egy speciális adalékanyagokat tartalmazó keveréktakarmány kifejlesztése, amely javította a tyúkok táplálkozását. Ez hozzájárult a tyúkok egészségéhez is, és jelentősen növelte a tojásrakási arányt. E tényezők kombinációja lehetővé tette, hogy a növekvő világnépesség számára nagy mennyiségű, magas tápértékű tojást termeljenek elfogadható áron.

Vertikálisan integrált vállalatok jelentek meg

Érdemes megjegyezni, hogy a tojástermelés szervezésében világszerte hasonló tendencia alakult ki: megjelentek a vertikálisan integrált vállalatok. Mivel a tojásfogyasztást nem tiltották vallási akadályok, a termelés és a fogyasztás növekedett, ami a főbb termelési központok területi eltolódását eredményezte.

Míg 1970-ben Európa és Észak-Amerika a globális termelési volumen közel kétharmadát adta, addig 2020-ra arányuk 21,8%-ra csökkent. Ezzel szemben Ázsia és Közép- és Dél-Amerika 1970-ben még csak 30,7%-kal járult hozzá a termeléshez, 2020-ban azonban már 74,1%-ot ért el. Kína és India pedig együttesen 42,0%-kal járult hozzá a világ tojástermeléséhez. Az 1970-ben még a top 10 csoportba tartozó 6 európai országból 2020-ban már csak 1 maradt. A tojástermelés globális szerkezete tehát drasztikus változás on ment keresztül.

Gazdaságilag jelentős a 3%

Bár a tojáskereskedelem volumene a globális tojástermelésnek csak kevesebb mint 3%-át tette ki, a vezető exportáló és importáló országok számára jelentős a gazdasági jelentősége. Az ebben a tanulmányban elemzett időszakban Európa uralta a tojáskereskedelmet, és csak 1990, illetve 2020 előtt ért el Ázsia nagyobb részesedést az exportban és az importban. Európa volt az egyetlen olyan kontinens is, amely az elmúlt 50 évben pozitív kereskedelmi mérleggel rendelkezett. Észak-Amerika 1980-tól kezdődően, Ázsia pedig csak az utóbbi években mutatott kereskedelmi többletet.

Állatjóléti vita, madárinfluenza

Az ezredfordulón új kihívásokkal kezdett szembesülni a tojásipar. Az egyik az állatjóléti vita, amely az EU-ban már 2012-től a hagyományos ketreces tartás betiltásához és új tartási rendszerek – mint a feljavított ketrecek, a padlón tartott és a szabad tartás – bevezetéséhez vezetett. Az elkövetkező két évtizedben ez a hagyományos ketrecekben tartott tyúkok számát is drasztikusan csökkenteni fogja, ahogyan azt az USA-ban, Kanadában és Új-Zélandon történt fejlemények is mutatják.

A másik kihívást a madárinfluenza vírus fenyegetése jelenti, amely 2015 óta katasztrofális járványokat okozott, és számos országban endémiássá vált. A Newcastle és a Marek-kór elleni vakcinák sikere utat mutathat ebből az egzisztenciális fenyegetésből.

Tovább fog nőni a volumen

A kihívások ellenére a tojástermelés és a tojáskereskedelem volumene tovább fog nőni, mivel a kereslet több fejlődő országban is növekszik. A területi mintázat stabil marad. Európa és Észak-Amerika veszíteni fog a termelésből, de Európa képes lesz megőrizni vezető pozícióját a tojáskereskedelemben. Bár számos vállalat és induló vállalkozás sikeres a növényi alapú tojáspótlók előállításában és értékesítésében, ezek 2030 előtt nem érik el a kétszámjegyű mennyiséget.