A diótermesztés és a diópiac alakulása

Egyre több helyen fognak diótermesztésbe a világban, így fokozatosan növekszik a globális termelés is. A legtöbb diót a világon Kínában, Indiában és az USA-ban termesztik, de mi szükséges a sikeres diótermesztéshez és mennyiért lehet piacra vinni a termést? Cikkünk ezekre a kérdésekre ad választ.

Globális termelés, árak

A világ legnagyobb diótermesztő országa Kína, itt a 2014-2015-ös gazdasági évben 15 százalékkal emelkedik a termésmennyiség 2013-2014-hez képest, ami 900 ezer tonnát jelent. Az USA-ban is emelkedés figyelhető meg, a kaliforniai ültetvények mérete is növekedett, így 545 ezer tonnás termés várható idén. Törökországban már kevésbé alakult sikeresen a diószezon: a kedvezőtlen időjárás miatt ugyanis 60 százalékkal esett a termésmennyiség, így csak 30 ezer tonnát tudnak betakarítani a gazdák.

Az Európai Unióban a termőterület 61,4 ezer hektár, a termésmennyiség pedig 106 ezer tonna körül alakul idén. A legnagyobb diótermelők az EU-ban Franciaország és Románia.

Mi a helyzet Magyarországon?

Hazánkban az 1990-es évek végén 3 ezer tonnás termésmennyiséget produkáltak összesen a dióval foglalkozók. Az elmúlt évek folyamatos fatelepítéseinek köszönhetően ez az érték azóta a duplájára emelkedett, sőt, előrejelzések szerint 5 év múlva a mai 6 ezer tonnás mennyiségnek akár a kétszeresét is elérhetjük. Ezt a célt szolgálja az a hosszú távú program, melynek keretében idén 1500 termelő több mint 100 millió forintos támogatást kapott.

A KSH adatai szerint a héjasdió-import idén összesen 37 kilogramm (!!!), míg a dióbél importja 997 tonna volt. A héjasdió-export 190,7 tonna volt, míg 1,6 ezer tonna dióbél került kivitelre. Biztos exportpiacnak számít Németország, Anglia, Svájc, Ausztria és Olaszország.

A Budapesti Nagybani Piacon a belföldi dióbelet 2664 forint/kilogramm áron kínálták az 1-48. héten. Ez az ár 9 százalékkal magasabb, mint a 2013-mas.

A diófa hatalmasra megnőhet, egyedenként 100 négyzetméter termőterületet kell számolni

Néhány szó a diótermesztésről

A dió termesztése nem egyszerű folyamat, de ha odafigyelünk, nagy mennyiségű termést tudunk betakarítani a fákról. Talaj szempontjából nem túl igényes a növény, egyedül a meszes talajt nem kedveli, viszont tápanyag-, és vízigénye igen magas, előszeretettel ültetik árterekre. Természetesen nagyüzemi termesztésre az árterek környezete nem megfelelő, így gondoskodni kell a vízutánpótlásról. Ezek mellett a napfénynek is fontos szerepe van, csak a jól megvilágított fák produkálnak megfelelő mennyiségű héjas termést.

A diófa hatalmas koronát nevel, egy példány helyszükséglete eléri a 100 nm-t is. Ültetvényeken 8*8 méteres sor- és tőtávolságot szoktak megállapítani, később még így is ritkítani kell az állományt.

Az ültetvény sorközeit normál esetben tárcsával művelik, de betakarítás után a sorközöket mélylazítóval kell művelni, ami megnyitja a talajt és segít az őszi és téli nedvességet befogadni. Növényvédelme egyszerű, nem sok betegsége van a diónak, kártevői a levéltetvek, az almamoly és a szövőlepkék. Legszerencsésebb, ha az alma- és körtefák permetezésénél a diót is ugyanabban a kezelésben részesítjük, mint az előbb említett gyümölcsfákat.

A szüretet akkor kell elkezdeni, amikor a termés zöld burka felreped, ilyenkor nagyüzemi körülmények között géppel rázzák a fákat, kertekben álló fák esetében egy bot segítségével (mellyel az ágakat veregetjük) tudjuk a diót leszüretelni. Forrás: magyarmezogazdasag.hu