A bölények segítségével előzhető meg a spanyol erdőtüzek kialakulása

A bölények menthetnék meg a spanyol erdőket a tüzektől, mivel a korábban a kihalás szélére sodródott, de manapság újra növekedő populációjú növényevő faj az erdők gyúlékony aljnövényzetével táplálkozik. A klímaváltozás miatt a hosszú száraz nyarakon az elmúlt évtizedben mintegy 741 ezer hektárnyi erdőt emésztett fel a tűz Spanyolországban. Tavaly 45 ezer hektáron égett az erdő a mediterrán országban, az előző évben pedig 60 ezer hektáron pusztítottak a lángok. 

Számos jel arra utal, hogy akárcsak az USA-beli Kaliforniában és Ausztráliában, úgy Spanyolországban is egyre gyakoribbak és erősebbek lesznek az erdőtüzek – írta a The Guardian cikkére hivatkozva a Greenfo. A spanyol erdőtüzek kockázatát növeli a klímaváltozás, a vidék elnéptelenedése. Az is fontos tényező, hogy a birkatartás visszaesése miatt jelentősen csökkent a növényevők száma, amelyek az erdők gyúlékony aljnövényzetével táplálkoznak – idézte a lap Mónica Parrillát, a Greenpeace erdőtűz megelőző kampányának vezetőjét. Az európai bölények ugyan mintegy 10 ezer éve szinte teljesen kihaltak Spanyolországban, de egy újratelepítési programnak köszönhetően ma már egyre nő az állományuk. A bölények sűrű erdőrészeket nyitnak meg, az aljnövényzet fogyasztásával pedig lehetővé teszik, hogy a bozót helyett fű nőjön. Ez csökkenti a gyúlékony aljnövényzet okozta tüzek kockázatát, ráadásul egy sor más faj számára teremt táplálékforrást és szabadabb mozgást.

Fernando Morán állatorvos, az európai bölényekkel foglalkozó spanyolországi központ igazgatója “élő fűnyírónak” nevezte a bölényeket, mivel egy 1000 kilogrammot nyomó kifejlett példány napi 30 kilogramm növényzetet fogyaszt. Ennek 30 százaléka farost, 70 százaléka növényhajtás és levél. A fosszilis maradványok és barlangrajzok tanúsága szerint az Ibériai-félszigetet 1,2 millió évvel ezelőtt bölények népesítették be. A párosujjú patások Európa-szerte előfordultak, az utolsó vadon élő példányokat 1919-ben lőtték ki Lengyelországban és 1927-ben Oroszországban. A 8400 ma élő európai bölény a megmaradt tucatnyi példány leszármazottja.

Szépen szaporodnak a spanyol bölények

Spanyolországban összesen 18 tenyésztőközpontban szaporítják az európai bölényeket, és az elmúlt évtizedben számuk 22-ről 150-re nőtt. 2010-ben 7 bölényt engedtek szabadon egy 20 hektáros tölgyesben. 

A bölények elvégezték az erdészek munkáját. Kitisztították az aljnövényzetet, az egyenesen növő csemetéket meghagyták, a hajlottakat, mivel könnyebben hozzáfértek, elfogyasztották. Ez a munka hektáronként 3000 euróba (nagyjából 1 millió forintba) kerülne, de a bölények ingyen elvégezték – idézte fel Morán a kísérleti projektet. 

A bölénytenyésztő központokat adományokból és önkéntesek támogatásával tartják fenn. Mivel az európai bölényt a spanyol hatóságok nem ismerik el veszélyeztetett fajnak, támogatást sem nyújtanak a projektre. Morán szerint ez szinte az egész Európai Unióra jellemző, csak Lengyelországban és Romániában vannak államilag szponzorált bölénytenyésztő programok.

A legeltetés fontossága

Parrilla arról is beszélt, hogy miért rendkívül fontos az erdőgazdálkodásban a legeltetés. Ám nem csak a bölények szerepe lehet jelentős, hanem más őshonos állatfajoké is, mivel segítenek az ökoszisztéma fenntartásában. Sonia Roig Gómez, a madridi Műszaki Egyetem erdészeti és környezeti karának professzora felidézte, hogy korábban a juhnyájak legeltetése minimalizálta az erdőtüzeket. 

A mediterrán térségben a pásztorkodás kulcsfontosságú volt a vidék formálódásában. Fajok emelkedhettek fel a pásztorkodásnak köszönhetően, és a szakma eltűnése az egyre gyakoribb erdőtüzekhez vezetett – magyarázta. 

Az 1950-es évek óta a lakosság folyamatosan elköltözött a városokba a vidéki területekről, és a gazdaságok elhagyása miatt fokozottan tűzveszélyes bozótos területek alakultak ki. A pandémia alatt érezhetően elindult egy ellenkező irányú vándorlás: a városból vidékre igyekeztek az emberek. Ám ott is a számítógép képernyője előtt ülnek, ami nem hoz változást. Olyanokra van szükség, akik a mezőgazdaságban szeretnének dolgozni, különösen nagy szükség lenne juhokat terelő pásztorokra – fogalmazott Gómez. 

Nem számít őshonosnak

Ami a bölényeket illeti, jelenleg Spanyolországban nem szabad őket szabadon engedni, mert nem ismerik el őket őshonos fajnak. A populáció most magánterületeken vagy nemzeti parkok zárt területein él. Morán szerint azonban arra kell bátorítani a gazdákat, hogy tartsanak bölényeket, mert az jó a földnek, költségtakarékos, és az ökoturizmust is ösztönzi.