500 egyed szabadon engedésével segítik a rákosi vipera megmaradását Magyarországon

A rákosi vipera nagyon ritka faj hazánkban. A környezeti hatásokra, az élőhelyi adottságokra és az időjárási körülményekre is rendkívül érzékeny, ezért védelme nagy szakértelmet és odafigyelést kíván. 2019 őszén indult a rákosi vipera természetvédelmi helyzetének javítása. Ennek egyik célja olyan rezervátumok kialakítása, ahová sikeresen telepíthetnek vissza állatokat abból a közel 600 egyedből, amelyet a 2004 óta működő Rákosivipera-védelmi Központban gondoznak.

A rákosi vipera természetvédelmi helyzetének javítása a Pannon-régióban” (LIFE18 NAT/HU/000799) című LIFE projekt hivatalosan 2019. novemberében indult, a téli időszakban a valódi terepszezon (tavasz és nyár) munkáinak előkészítése történt. A célunk a jelenlegi viperaélőhelyek élőhelyi feltételeinek javítása, illetve lehetőség szerint a méretük növelése. Valamint alkalmasnak tűnő területeken új élőhelyek létrehozását is tervezzük. Ezeken a területeken megkezdődtek az élőhely-helyreállítási munkálatok, hogy az oda kerülő viperákat a lehető legideálisabb körülmények fogadják. Ez egy hosszú, több éves folyamat − mondta a 24.hu-nak Halpern Bálint, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa, a rákosi vipera LIFE projekt vezetője.

Kerüli az embert

A rákosi vipera élőhelyei olyan lakott területektől távol eső, védett és fokozottan védett természetvédelmi területek, melyre az ott gazdálkodókon és a természetvédelmi szakembereken kívül más nem nagyon merészkedik, illetve sok esetben engedélyhez kötött a belépés. Így szinte kizárt az esélye, hogy az állattal egy kiránduló vagy lakó találkozzon. A rákosi vipera egyébként félénk, rejtőzködő életmódú hüllő. Még a szakembereknek sem könnyű a felkutatása annak ellenére, hogy ők pontos ismeretekkel rendelkeznek a hüllő területi előfordulásáról, aktivitásáról és viselkedés-mintázatáról. Egyéb érdekességeket és információkat az MME holnapján lehet megtudni a különleges hüllőről.

A portál azt is megtudta, hogy a tervezett kibocsátások helyszínei a Duna-Ipoly, a Fertő-Hanság és a Kiskunsági Nemzeti Park háborítatlan, természetvédelmi oltalom alatt álló gyepei. A fent felsorolt helyszínek jó részén ma már nincs olyan háborítatlan gyepterület, ahol egyáltalán szóba jöhetnea rákosi viperák visszatelepítése. A kibocsátások a településektől távol történnek, hiszen ezeken, az emberek által sűrűn lakott területeken a rákosi vipera nem találja meg a számára ideális életkörülményeket. Így túlélése sem biztosított, valamint nem cél a jövőbeni konfliktusok generálása sem. A visszatelepített kígyóknak alig a negyede él meg egy évet − mondta.

Nem veszélyes a vipera mérge

Habár a rákosi vipera az egyik a Magyarországon a természetben előforduló két mérgeskígyó közül (a másik a keresztes vipera), marása nem halálos. Csupán lokális tüneteket okoz, melyek néhány napig okoznak kellemetlenséget. A rákosi vipera története során eddig halálos marással nem találkoztunk. A marások elszenvedői a legtöbb esetben a fajjal foglalkozó kutatók voltak. Kizárt, hogy lakott területen megjelenjenek. Amennyiben pedig a kirándulások alkalmával valaki véletlenül a vipera élőhelyére téved, az óvatos hüllő valószínűleg sokkal hamarabb észreveszi az embert, és pillanatok alatt egy biztonságot nyújtó föld alatti járatba húzódik − mondta a szakember. A teljes cikket itt lehet elolvasni.